Az agglegény szerelmes,
a szerelem vakká tesz.
Hozzád rebeg száz imát,
s elsötétül a világ!
A vak legény agglegény,
beléd szerelmes szegény.
Szeress bele e legénybe,
s te leszel a szeme fénye!
Az agglegény tapogat,
de nem csak az arcodat.
Engedd neki, hadd tegye,
ha blúzodba nyúl bele!
Vak tyúk is talál szemet,
vak is szemtelenkedhet.
Üvegszemmel is kiszemelt,
kezeidre csókot lehelt.
A vak legény szerelmes,
éjjel-nappal téged les.
Hunyorog a vakablakon,
szemébe süt a nap nagyon?
Az agglegény vak szegény,
egy világtalan egyén.
Te legyél az ő világa,
s lesz egy illatos virága!
4 hozzászólás
ajha! Most akkor lát ez a vak legény agglegény? :-)))
Barátsággal Panka!
Szia!
Humoros, pergő vers. Jó!
Szeretettel: Rozália
Kedves "agglegény", nagyon szép sorok!
Gratulálok, Judit
Kedves Albert!
Népdalra emlékeztető, kicsit cinikus, humoros versed nagyon tetszett.
Barátsággal:Margó