Egy lokomotív erejével
Dolgoztál velünk sok-sok évet
Ha kudarc ért, csüggedten mondtad:
Barátom, nem igaz az élet!
De újra kezdted, még több hévvel
S ha sikerült egy célt elérned
Bizakodva csengett a hangod:
Barátom, nem igaz az élet!
Biztattál mást is jóra, szépre
Ilyenkor szemed tűzben égett
S ha kinevettek érte, szóltál:
Barátom, nem igaz az élet!
Mindig azt mondtad, a munkától
Úgy szabadulsz, ha elvégzed
S ha elvégezted büszke voltál:
Barátom, nem igaz az élet!
Vasutas szív dobogott benned
Az tanított küzdeni téged
Miért van az, hogy nem hallom többet:
Barátom, nem igaz az élet!
Itt hagytál sok-sok jó barátot
Engedd, hogy én mondjam most néked
Azzal, hogy örökre elmentél
Barátom, nem igaz az élet!
4 hozzászólás
Szép emlékezést írtál egy igazi jó baráthoz, aki itt hagyott örökre.
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm kedves Ica, hogy olvastad. Valóban egy kedves barát volt és sajnáltam.
Örülök, hogy itt jártál. Szeretettel. István
Kedves István !
Megható ez a versed, szép emléket állítva barátodnak.
Szeretettel: Zsu
Köszönöm Zsuzsa, hogy olvastad és örülök neki, hogy tetszett. Szeretettel.István