Álmom

Álmommal kelek, s
fekszem minden éjjel,
űzöm hegyen innen,
s tengeren messze;
Álmomat,
Hogy nem csak hanyatlok,
hanem olykor felfelé is lépek,
Hogy arcomat érintem,
pedig nem is tükörbe, hanem
lelkembe nézek,
Hogy azok is szeretnek,
kik rögös úton
szemembe
nevettek,
Hogy van ki hátamról
keresztemet
levegye,
Hogy elmúlik a
fájdalom, mi
belém hasít
csendesen,
ha hazámban,
poros utcámban
szertenézek,
Hogy rálelek
kincsemre, mit
elrejtettek mélyre
a fellegek, s mit
úgy hívnak:
otthonom,
országom,
Hol megtalálom
helyem, s érzem
Álmom nem álom
többé, hanem
Való élet.