Tudat alatt burjánzik az álom.
Nélkülünk nem lélegezhet,
Föl akar törni bármilyen áron!
Nem tűri a gyermeteg elfojtást,
Hogy ne tartsuk lényegesnek,
Csak ő biztosítja a körforgást.
Hétmilliárdan vigyázzuk az álmot.
Reá épül fel evilági létünk,
S ő temetei be a mélyülő árkot.
Fölajánlhat bárki szebbet vagy jobbat,
Ha elfogadjuk, magunk ellen vétünk.
A látszatadomány hamar elrothad.
Ne áruljuk el egyetlen álmunk,
Semmiképp sem mondhatunk le róla!
Ha elengedjük, mindent megbánunk!
Ő enyhíti az égő hiányokat,
Szeretet által válhat valóra,
S a földi nyomorban fölvirágoztat!
4 hozzászólás
Szia Tamás!
Nem rossz ez a versed, de nekem sok benne az "álom" szó…
Persze, a Te műved…:)
Üdv: Lyza
Szia Lyza!
A szóismétlés szándékos, a hatást szeretném vele fokozni, mivel ez a vers kulcsszava, egyébként meg kerülöm a szóismétlést egy versen belül.
Persze lehet, hogy neked van igazad és tényleg sok.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Az álmok nem hazudnak! Nagyon szép a versed!
napsugárka
Köszönöm szépen, kedves napsugárka!
Igen, az álmainkhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell, vagyis az olyan dolgokhoz, amelyek a legfontosabbak nekünk az életben.
Köszönöm a látogatást.
Üdv.:Tamás