A lemenő őszi nap
éji nyugovóra indul,
és ma még kaptál tőle
egy szép napot ajándékul.
A hulló falevelek
sok százezer színes virág,
's te mint színes szőnyegen
csak állsz, mint egy bohó diák.
Ma még vársz valamire
valami még történni fog,
az már csak mégsem lehet
hogy egy élet, csak ennyi volt.
Felemelsz egy levelet
's mintha egy tükörbe néznél,
egy bús, idős embert látsz
ott, a lemenő napfénynél.
Elgondolkodva nézed
talán még szeretne élni,
halkan csak annyit mondasz:
Ember, neked nem kell félni.
Még csak egy kis fulladást érzel
's már láttod az örök legelőt,
de csak az áramot vették el
's a maszkád nem kapott levegőt.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Bizony az ősz hoz ilyen gondolatokat. A végével megleptél elég ütős!
tetszett!
Szeretettel-panka
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy olvastál, és írtál is a versemre.
üdv Tóni