Megálmodtalak.
Grafit ceruzával
halvány vonalak:
kócos haj,
szögletes szemüveg,
s Csontváry kékje
mögötte.
Megkaptalak.
Rémképekkel teleégve,
tört-fehér arccal,
töprengő tekintettel.
Megfiatalodtál.
Színeket szórtál,
karodba fogtál,
újra játszottad az életet.
De telve voltál
halott virágokkal,
fagyott mosolyokkal,
kínzó kötelességgel.
Valaki korábban
álmodott…
Próbálok ködöt
festeni alakod elé.
A színek meghaltak
de vádló vonalaid
annál élesebbek
és hallom a bordáid
mögötti lüktetést,
hogy kijátszottalak.
Igazad van,
de igazam van.
Valakivel már
korábban álmodoztál.
5 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszett a versed! Minden szó a helyén van benne!
Ági
Szia sanna.
Ez is szépre sikerült.Nagyon ügyesen használod a zavakat.
Én kicsit hiányolom belőle a rímeket,és a ritmust,de a furcsaságától eltekinve jó.
Kifejezetten tetszik. Festői. És az különösen jó, hogy nincs "eredmény", bírálat, nem döntesz, hogy pozitív vagy negatív, csupán a tényeket vázolod fel.
Egy dolgon gondolkoztam el, hogy a 4. versszak elejére kell-e az a "de". Próbáltam többször újraolvasni vele ill. nélküle, én el tudnám képzelni enélkül. Az értelmezést nem befolyásolja súlyosan, de a vers képén talán javítana, ha nem kötőszóval kezdődne az a versszak.
Gratula! Ismét.
Poppy
Kedves sanna!
Élmény olvasni ezt a versedet. Naná, hogy dal van benne és tetszik a Csontváry kékje, mesterien beágyazva a lényeg közé.
Gratulálok hozzá. Futóinda.
köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott
igen Poppy, én is gondolkodom azon a de szócskán
mégegyszer köszönöm