és a holnap mindig ujjat ad nekem
mindennap valami történik
mert a jó Isten még jót akar velem.
Élvezem az őszi napokat
a gondtalan szép nyugdíjas életet,
tán sok szép nap van még előttem
órám még nem ütötte el a hetet.
És akkor egy bizonyos napon
a fény lassan homályosodni kezdett,
gondoltam, ez már lassan a vég
álmomban láttam a fakeresztemet.
A félelem és bánat zavart
nem tudtam sohasem melyik a rosszabb,
egy férfinek nem illik félni
de számomra minden éjszaka hosszabb.
Azt mondják, csak a buta nem fél
az egykori hősök is sokszor féltek,
de az, ki félelmét legyőzte,
egy igazi hős, végül is csak az lehet.
Évekig csak reményben éltem
alig vártam azt a megváltó napot,
habár közben nagyon is féltem
eltéptem a már félig megírt lapot.
És akkor egy halvány reménység
nem az évekkel, szememmel volt a baj,
szememet meg lehet műteni
úgy élek ezután, mint vízben a hal.
Tegnap egy új életet kaptam:
Azt sem tudom, hogy megérdemeltem e?
Őrzöm:„Mint a két szemem fényét”
mellettem volt a szakadék pereme.
Ezentúl örülök minden napnak
s minden reggel mosolyogva ébredek,
esténként hálát adok Istennek,
hogy a mai napot én még megértem.
Tisztelem jövőm minden napját
nincs mindenkinek ilyen szerencséje,
most magamat löktem a kútba
egyedül másztam fel a peremére.
Mindenki egyszer sorra kerül
sorsa eddig még mindenkit utolért,
segítek ki azt megérdemli
hanem is érte, a saját lelkemért.
Mucsi Antal-Tóni
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon szép versben foglaltad össze félelmeidet, de milyen jó, hogy eszedbe jutott, hogy azon segíteni lehet. Utána mindjárt szebb gondolatok jutottak eszedbe.
Tetszett ez a versed is.
Üdvüzlettel: Kata
Köszönöm Kata, az olvasást …és a hozzászólást is. Egy közmondás is azt mondja: "Segíts magadon, és akkor Isten is megsegít!"…hát én megpróbáltam és sikerült…
…üdv Tóni…