De jó lenne végleg elaludni,
Álmodni, s fel sem ébredni,
Mert kínoz a fájdalom, s kínoz a gondolat,
mely félrehúz, zuhan a mélybe, mint kisikló vonat.
Minden perc nehéz, és rossz az egész…
Hisz eddigi küzdelmünk a semmibe vész.
Álmodni a szépről és jóról,
Hinni, amit más nekünk jósol,
Bízni a győzelemben, küzdeni teljes erőben.
Élni megértésben, kölcsönös szeretetben,
Gondok nélkül, egészségben,
Vidámságban és békességben.
7 hozzászólás
Kedves aphrodite!
Ameddig élet van, addig van remény is. Még akkor is ha az ember le is tagadja, vagy meg is hazudtolja. Már az ember avval is meghazudtolja a reménytelenségét, amikor felkel. Ha nem volna reménye, akkor minek vonszolja magát a WC-ig. Maradhatna az ágyban is, ott is elvégezhetné a dolgát, ha nem volna reménye, vagy a remémyböl kiibduló félelme, hogy akkor egész nap abban a lucsokben kell neki feküdni. És ponrossan evvel a godolatával hazudtoltea meg magát, mert reméli, hogy még egész nap él. És pontossan ezért ne hazudjunk magunknak, hogy nics remény, a testünk önfentartó részének még van reménye, csak mi az okos eszünkkel tagadjuk le, Bocsánat a krassz példáért, de ezt a remény érdekébenm fontosnak találtam leírni. El lehet rajta gondolkodni.
üdv Tóni
Szia!
A versed második versszaka totálisan ellentmondnak az elsőnek, és természetesen a címnek is.
Hiszen te pontosan a másodikban fogalmaztad meg az élet célját, ami egyben a reményt is magában hordozza, tehát ebben igazat kell adnom Tóninak, meghazudtolod magad.
Nekem az a véleményem, hogy az ember addig örüljön, míg él, és nem hiányzik semmije, eljöhet még az a nap, amikor nem alhatunk meleg szobában és lőnek ránk, akkor majd még ezt a nagyon nehéz, válságos időt is vissza fogjuk sírni, és azt mondjuk, hoppá, miért nem voltunk boldogok?
Mindig van remény!
Üdv.:Tamás
Mindig kell legyen remény ,valahol a szivünk mélyén,én biztos vagyok benne,én is sokszor éreztem igy de mindig megtaláltam ,hidd el ,ott van csak meg kell találni,tetszik a versed,üdv:Szekelyke.
Én természetesnek tartom az ellentmondást a két versszak között. Az elsőben leírsz egy állapotot, ami a nagyon rossz valóság. A második szakasz tulajdonképpen kívánságlista, de olyan, ami minden embert jogosan megilletne.
Kedves Ultraviolet, igen, erre gondoltam. így is lehet értelmezni… De még sokféleképpen, nem csak kívánságlista, hanem lehet az a jövő is akár.
Tetszik, jól sikerült. Főleg a vonatos rész:D
Támogatom a második szakot.
Kedves Aphrodite!
Ambivalens vers ez nekem.Az első versszak vágyódás a halál után, a második
vágyak a szépre, a jóra.Ettől függetlenül szép vers.
Barátsággal:Ági