Anyának lenni nem olyan jó,
ha rá kell döbbenni,
az élet múlandó.
Anyának lenni szörnyen nehéz,
ha támaszért nyúl egy
apró, csontsovány kéz.
Anyának lenni oly nagyon fáj,
ha segélyért kiált
a néma gyerekszáj.
Anyának lenni a pokol maga,
ha végső útjára indul
egyetlen magzata.
Anyának lenni kemény próba,
elengedni, nem marasztalni,
ha üt az az óra.
9 hozzászólás
A vers maga jó…
A gondolattal van bajom… Mégpedig az, hogy te csak a negatívumokat írtad le…
Pedig anyának lenni azért szép dolog lehet… nem? Úgy éreztem a végén, hogy ez a vers még nincs befejezve. Ne haragudj, ez csak az én véleményem:)
Barátsággal.: Barna
Az elöző hozzászóloval, egy dologban eggyezek, a vers jó.
Ha te egy átélt eseményt fogalmaztál meg, akkor pedig nagyon is jó. Akkor érthető is, hogy csak erröl irsz. Föleg az hogy fájdalmadat le tudod irni. Ha egy lehető, elképzelt dologról irsz, akkr azt kivánom valójában sohasem érezd meg. Mindenféleképpen sok eröt és bizalommal teljes egészséget kivánok.
Üdv. Toni
Kedves Borostyán!
Igen, ez is egy anya-vers, de az "elmúlás" kategórában van… és ha abban a kategóriában van, akkor sajnos nem lehet másképp megírni. Ilyenkor a legnehezebb anyának lenni, és nagyon-nagyon sok erőt kívánok annak, akinek ajánlottad, hogy képes legyen elviselni az elviselhetetlent… Megértem a fájdalmat, amit megfogalmaztál – nagyon.
Üdv: barackvirág
Kedves Braunel!
Valójában írtam is egy utolsó versszakot, csak aztán mégsem tettem fel… Egy kedves ismerősöm kisfia két és fél évvel ezelőtt otthon halt meg, hosszú szenvedés után (csontrákban). Nyolc éves volt… A napokban olvastam részletekben feltett írását, amelyben elénk tárja a történetüket a kezdetektől a tragikus végkifejletig. Elemi erővel tepert le… Hsz helyett ezt a verset vetettem papírra, majd gépre. Íme a fel nem tett utolsó versszak:
Anyának lenni mégis megéri,
édes emlékeket sírig
dédelgetni.
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Ha elvesztíjük gyermekünket, anyának lenni a legfájdalmasabb a világon.
Szeretettel: Rozália
Kedves Toni!
Istennek hála, nem saját megtapasztalás íratta velem e verset. Négy egészséges gyerekem van, és remélem, ez még sokáig így is marad… Mindazonáltal mélységesen megrázott egy kedves ismerősöm kisfiának halála. Történetüket a Braunelhez írt köszönő hsz-emben olvashatod… Örülök, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Barackvirág!
Két és fél év telt el a kicsi fiú halála óta, és anyukája még mindig szenved… Nagyon sajnálom őt, és tiszta szívemből kívánom neki, bárcsak kárpótolná őt valahogy az élet…
Üdv: Borostyán
Kedves Rozália!
Igen, ezt talán csak mi, anyák tudjuk átérezni igazán, bár kétségtelenül egy apának is fáj a gyermeke elvesztése…
(Most jött vissza a küldeményed, már ne keresd a postán. De bennem nincs harag, megértelek…)
Üdv: Borostyán
Sajnos ki is derül a versből, ha mélyebben elolvassuk, mekkora fájdalomról szól..