Hatvanhárom év barázdája
arcod minden rezzenése
testi fájdalmad elfojtott lángja
az idő mintha évek óta állna
szomorú kegyetlen nyomor
leplezted sajgó szívvel
selyemként omol emlékezetembe
azt hazudtad nem vagy éhes
hátat fordítottál a tésztalevesre
szénporos kenyered
majszoltad naponta
táskádban hordtad az esti tüzelőt
nem voltál szomorú
gyomrod csak nevette
boldogan nyelted a
szegényes betevőt
sok-sok év szerelme
féltése
megromlott egészséged szólt
meg kell állnod
nem hallgattál
megszűkült ereid
hiába dalolták
a szomorú románcot
nem fogadtad el a valóságot
nem hitted hogy vége a nyárnak
vonszoltad magad
még menned kell
gondoznod kell
a sarjadó ágat
szomorú kormos ég
borult a fára
lepergett minden
bimbózó virága
minden levele
elhagyta az ágat
cserbenhagyta tested
tönkrement lábad
imádtál minket
de nem férfidolog
a babusgatás
köszönöm hogy voltál
te felejthetetlen varázs
nótád ma is fülembe cseng
borillatú mosolyod
lágyan átkarol
sietek hozzád ne virrassz hiába
tudom már
régóta vársz VALAHOL:
6 hozzászólás
Kedves sorsforduló!
Nagyon tetszett ez a szomorú versed. A bányász családok különleges hangulatát smutattad be nekem a vers képeiddel. Sajnos sokszor a múltban keressük a jelenük megnyugvását. Gratulálok, üdvözlettel:manna
Köszönöm drága manna!
Az én édesapám vasutas volt, de annak idején nagyon egészségtelen volt az ő munkájuk.
/Akit a mozdony füstje megcsapott/
De örült, hogy volt kenyerünk.
Nagyon megfogott ez a gyönyörű vers ,csodaszép ,gratulálok,sajnos a szép versek mindig szomorúak.
Köszönöm!
Kedves sorsfordulo!
Visszakapcsolódva szekelyke állításához, vannnak vidám hangulatú szép versek is.
Ez sajnos nem vidám hangulatú, de szép. Valahogy az egymásra rakott sorok olyan súlyal nehezednek az olvasóra, amely meghatásra készteti. Nagyon tettszet az ahogy érezhetővé tetted, az űrt, a hiányt.
Gratulálok szomorú, remek versedhez. Üdv: Metal Koala
Köszönöm Attila!