Arany madár lakik a lelkemben,
Ezüst kalitkában ül csendesen.
Búsan alszik, feje szárnya alatt,
Éneket, édeset, sosem hallat.
Eljöttél hozzám egy csendes este,
Szerelmes szavad kulcs a lelkembe!
Boldogság madaram kiszabadult,
Ezüst csengőként édesen dalolt.
Elmentél, és a madár újra rab,
Jöjj el hozzám, mihamarabb,
Hallgassuk meg ismét az éneket,
Szeress, szeress, szeress ó engemet!
5 hozzászólás
Szép… Gratulálok!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szép ez az “arany madaras” kép, bájossé teszi ezt a szerelmi vallomást. A végén tetszik a vágy kifakadása, hogy háromszor szerepel a “szeress” szó. Szép vers, jó volt olvasni!
Köszönöm, örülök, hogy tetszett.
Nagyon szép:)