Asszony nyelvek körülöttem rosszat duruzsolnak,
Egye meg a fene őket békén, nem nyugodnak,
Acsarkodnak, kaparkodnak minden szíre-szóra,
Ha rossz nyelvük megállna végre béke, volna.
Nyugalmat és a békét az isten teremtette,
Ezt megtörő pletykájával körbe kerítette.
Hisz ez is hozzánk tartozik, mint földhöz a virág,
Asszonyok, ha nem lennének üres, lenne a világ!