Tikkadt légy liheg
elpilledt a nyártól
száraz falevelek
hullanak a fákról
Tombol a forróság
sovány lepke őrjöng
üres patak medre fölött
szomjazó méh ődöng.
Kiszáradt a forrás
nem adhat már enyhet
porban fürdő mezőn
sáskák enyelegnek
Hová lett az árnyas erdő?
zörgő ágak jelzik helyét
a nyárfának nincs már lombja
pipacs siratja a fejét.
Szarvas bundáját hullatja
agancsa megtört, nem éke már
bánatosan szemlélődik
lekonyuló fülű vén szamár.
Mozdulatlan szinte minden
csak perzsel és perzsel a nap
nebáncsvirágok szép sorjában
oldalra dőlve kiszáradnak.
Ganajtúróbogár áll a trágyadombnál
túrná ő a ganajt, de igen nagy a meleg
belefúrja magát a szagos masszába
kis erdei sikló aléltan tekereg.
Egy kósza napsugár egy korhadt
fatönkkel csókra kél
frigyükből szikra pattan
s máris minden lángban ég.
A táj ropogó, forró katlan
vörösen izzik, fű, fa virág
a tűz egyre csak terjed
hamuvá válik a világ.
6 hozzászólás
….:):):)nagyon tetszik a versed!!!!!!!!!!!!!!!:):):)…remekül érzékelteted a forró,tikkadt meleg apró képeit….jó megfigyelő vagy!!!!!!!!!!!!!!!:):):)…..kicsit rapszódikus a szótagszám!!:):):)….az utolsó tömören zárja a verset és ritmusos!!….üdv…doratea
Kedves Doratea!
Köszönöm szépen véleményedet! A szótagszámnál tudatosan nem törekedtem egységre.
Megfogtad a lényeget. Versedben részletesen szemléltetted a tikkadt, forró nyarunkat. Miközben egyetértek dorotea véleményével is, mégis, szerintem remekművet alkottál!
Üdv: Kata
Kedves Kata!
Azt hiszem, valóban át kell kissé formálnom a ritmusát. Örülök, hogy tetszett.
Jól sugallja versed az elkövetkező, nem is olyan távoli jövő kontinentális éghajlatváltozását. A klímaváltozások hatása valahogy így fog tükröződni hazánkban. Tetszik a versed.
Kedves Boer!
Köszönöm soraidat.
Rozália