Kerestelek, de nem voltál itt.
Remény nélkül már semmi a puszta hit.
Az élet holtvágányra vitt,
Folyammá váltva bánatom könnyeit!
Hamarosan kitörlődik minden,
Könnyebben és gyorsabban, mint hittem.
Végre véget ér a szenvedés,
Nincs többé fájdalom, s nincs több érzés,
Mely olyan volt, mint szívbe késdöfés.
Rossz pillanatok, ég veletek,
Hozzátok vissza többet nem érkezem.
A búcsú pillanata jött ma el,
Kérlek, ne mondd hogy még mindig könnyezel.
Hagyd, hogy az emlékek elmúljanak,
S mire feljő az új Nap,
Mindez csak álom marad.
Ne gondold, hogy itt hagytalak.
4 hozzászólás
Aphrodite, látom eléggé "kivagy", válaszolj a levelemre!
Poppy
Nana, nem szabad elkeseredni ennyire. Mindenből van kiút, fel a fejjel! sose nézz vissza a múltba csak ha jóra emlékszel, mindig csak előre nézz! Biztos komoly gondod lehet, a mai világban nem egyszerű az élete senkinek. 🙁 Én is így vagyok ezzel, de próbálok optimistán hozzáállni. Te is tedd ezt, kérlek szépen!
szióóó!
Eddie
Mi a baj?
Rég olvastam ennyire borúlátó verset tőled.
Öntsd ki a szíved!
Fiatal vagy, a boldogság ott kopog az ajtódon.
Csak be kell engedni.
Üdv.:Tamás
Versed igazán gyönyörű, szép magyarsággal, kifejezésekkel megalkotva, amihez csak gratulálni tudok. Azonban elhagyni nem szabad magad, de valami végtelen szomorúság árad belőle, amire hivatkozol is a megjegyzésben. Ne hagyd, hogy elterjedjen benned.
Fogadd el tőlem, saját gondolataim közül a következőt:
"SÍRÁS:
Sokszor jó lenne sírni. Azt hiszed, kiváltja bánatod.
Pedig nem segít, hanem öregít, mélyíti arcod ráncait.
Magadban legyints, s mondd:
Félre a bánattal! Sírni csak akkor kell, ha
szeretteid örökre itt hagynak. Akkor segítenek a könnyek.
Ne siránkozzál, örüljél, élvezd az életet, amíg lehet.”
Szeretettel: Kata