Aki mindig mosolyog, az az Ördög.
Nem szól, csak figyel a hátad mögött.
Övé a boldogság, az örök gyönyör.
Mocskos szíve haldoklik, talán már döglött.
Felölti maszkját, és úgy él az ember.
Igenre gondol, és válaszol nemmel.
Gondok súlya alatt mosolyogva szenved.
Szíve ritmusra ver, de néha kihagy egyet.
Elsárgulni az irigységtől rögtön.
Pusztító haraggal taposni a kövön.
Keresztbe tenni lángoló szemmel.
Ilyen az Ördög, és ilyen az ember.
7 hozzászólás
Minden emberben lapul egy ördög.
Kicsit ilyenek is vagyunk.
Gratula!
köszönöm! =)
Kedves Dende
Nekem tetszik!
Üdvözlettel:Hekaté
kedves hekaté!
köszönöm szépen az olvasást és a véleményt is!
Szija,
Hát ez a vers nagyon ott van, szerintem! Minden emberben ott lakozik a kis ördög.:)
további jó alkotást!
üdv:
Eddie
Jó a ritmusa és különösen jók a rímeid főleg a 2. és 3. versszakban.
Kedves, szellemes, de nagyon találó e rövid versed, tele van bölcs igazsággal
Ha az embernek van némi önkritikája, be kell látnia, hogy néha tényleg úgy viselkedik, mint az ördög.
Tetszett a versed.
Üdv.:Tamás
szia Eddie!
örülök, hogy benéztél!
szia Tamás!
köszönöm a szép szavakat!
bartáti üdvözlet