némelyik ember még ma is, sokat vásárolna talán,
az üzletek ma már mindenhol ismét nyitva vannak
de ma vissza hozzák sokan, amit cserélni akarnak.
Szebbnél szebb kifogásokat lehetett ma már hallani
mert az embernek itt sok mindent be kellett vallani,
a hőn szeretett párja nem is mert egyedül ide eljönni
az okát sem szeretné mindenkinek az orrára kötni.
Szeretne ebből a kis blúzból két számmal nagyobbat
mert bármit is csinált ő, nem tudta beletenni a jobbat,
kedves férje tegnap neki ismét csak hízelegni akart
oly szűk az a kis blúz, mint egy hegyi kis patakpart.
Vissza tudnám-e adni ezt a gyönyörű hálóinget
az éjjel ez sem hozott közelebb a férjemmel minket,
két számmal kisebb, jobban a testemhez simulna
ha csak egy kicsit szűkebb, a reggel is szebbre virulna.
Fürdőruha helyett ha nekem egy kis piros bikinit adna
amit az ember már jól ismer, azt az is mindet eltakarna,
párom szerint az olyan mint bankban a finansz statisztika
ami azonban ott is érdekes lenne, azt továbbra is eltakarja.
A kedves férjemnek az igaz, hogy egy kicsit nagy a hasa
és néha valóban úgy néz ki mint egy kövér török pasa,
a véleménye szerint, ő még most sem egy gazdag honatya,
azért egy kicsit mégis nagy neki, ez a három x-szes gatya.
Én szeretném e kis parfümöt, egy másik illatért kicserélni
az éjjel azt suttogta férjem: Oly csábító ma, kedves kis Évi,
nem akarom tőle, minden reggel ugyan azt az egyet kérdezni,
az én nevem Eszti, miért nem tudod végre e nevet megjegyezni.
János bácsi elment a Tescóba, mert a faluban becsukott a Közért
ki szerette volna cserélni azt a rojtos bugyit egy forró nadrágért,
Tv-ben hallotta az idén a forró nadrág visszajön divatba nyárára,
és akkor nem kell a Julis néninek minden este felülni a padkára.
Hallgattam volna még sokáig, e sohasem hallott okoskodásokat
de nem tudtam tovább elviselni, ezeket a nagy hazudozásokat,
miért nem lehetett volna, ott őszintén bevallani mint egy férfi
a sárga gatyán oly kicsi a slicc, hogy még a kis ujjam sem fér ki.
12 hozzászólás
Lehet, hogy diszkréten, csendben kellene tudomásul vennem ezt az írást, én mégis kimondom: borzalmas! Bocsánat!
Kedves Tóni
Szó ami szó, olvastam már tőled ennél sokkal jobbat is. Amit leírtál az mind igaz, de kár volt a rímekkel erőlködni. Ebből lehetett volna egy jó prózát kihozni.
Azért máskor is meglátogatlak, meg amúgy szeretem olvasni amiket írsz, igaz nem mindig írok értékelést.
Üdv: FJ.
Kedves Zsarátnok!
Már Benjamin Disraeli leírta:
"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
De azt nem írtad meg mi a borzalmas? Az emberiségnek ez a szokása, a humorérzéke, vagy az, hogy írtam róla. Tudom, a humor,(mert az alatt tettem fel) a legnehezebb műfaj, talán azért próbálják meg olyan kevesen: Egy pár könnycseppet könnyű az olvasok szeméből kicsalni, egy kis mosolyt vagy talán egy igazi szívből jövő nevetést, annál nehezebb. Megpróbáltam, és ha már egy embernek is sikerült egy kis mosolyt vagy egy nevetést is az arcára kicsalni. már akkor is megérdemelte, hogy megírtam.
Köszönöm, hogy elolvastad és
üdv Tóni
Kedves FJ.
Ha tudnék prózát írni, (ez még nem azt jelenti, hogy verset tudok), akkor abban írtam voln meg. Senki sem ír mindig valami jót, így én sem, de örülök annak, hogy szerinted már írtam jobbat is. Szerintem is. De akkor a kezdet kezdetén, 2009-ben, tetszett amikor ezt átéltem, amikor én magam is ott áltam a sorban. Ha most átjavítottam volna, akkor hűtlen lennék a fejlődésemhez, ami szerintem még rosszabb lenne, mint így.
Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Korabeli versed – mivel – a humorosok közé tetted fel -megtette a hatását, ugyanis engem a jól összeszedett példák megnevettettek. Én tudom, hogy Te mennyit fejlődtél, hiszen amikor közénk jöttél, 40 év után alig beszélted már a magyar nyelvet…
Ezért én őszintén mondhatom, látványos, amit azóta elértél, és nagyon érdekes, jól megfogalmazott verseket írsz. Különösen jók a haiku-id is!
Csak írjál nyugodtan, és nem kell szégyellned a korábbi verseidet sem.
Szeretettel kívánok Neked Boldog Újévet: Kata
Kedves Kata!
Elöször is köszönöm, hogy írtál, és te ismersz, mert az első "lépéseimtől" segítettél nekem. Másodszor, nekem az a véleményem, az aki megtagadja a múltját, annak jövője se nincs. Sok ember magyarnak született, és ott mint magyar is nevelkedett fel, és mint magyar is él. Én is magyarnak születtem, "hála" Trianonnak, 45-ben Jugó lettem, 26 éves koromig "harcoltam" minden kimondott Magyar szóért, ma, majdnem öt évtizede, egy olyan ország a hazám, ahol négy másik nyelv a hivatalos nyelv. Annak ellenére sok szaladgálás, kérvény után, büszkén mondhatom, 69 év után ismét Magyar lettem, habár számomra semmi PRAKTIKUS, de ÓRIÁSI SZIMBÓLIKUS jelentősége van. Sajnos ez Sem mindenkinek érthető ma már.
Mégegyszer köszönök mindent neked és
üdv Tóni
Kedves -Tóni!
Igazán nem azért írtam az előbbieket, hogy azért köszönetet várnék. Amit tettem, természetesnek tartom, mert nekem nagyon tetszett a küzdelmed, hogy újra a nehéz magyar nyelvet választottad. S veled együtt örülök annak, hogy fáradozásaid mennyire sikerrel jártak.
És a Te esetedben igazán nem tartom helyesnek az olyan reagálásokat, mint Zsarátnoké. Aki nem ismeri a körülményeket, ne használjon olyan kijelentéseket!
Kata
Kedves Tóni!
A"borzalmas" alatt a rímeket értettem, azonban a hozzászólások fényében már árnyaltabbnak, összetettebbnek tűnik a kép. Véleményem túl elhamarkodott volt, és az erre adott kulturált válaszod pedig példaértékű emberi nagyságról tesz tanúbizonyságot. Sok sikert kívánok Neked!
Üdvözlettel: István
Kedves Kata!
Tudom, hogy önzetlenül segítesz mindenkinek ott és úgy ahogy tudsz, és azt is, tőlem Sem vártad el. De ami igaz, az igaz…de őszintén bevallom…azért valahogy mégis csak jól esett…
Valamikor régen, lehet, hogy másképp reagáltam volna… de ma… ma már a levesr Sem eszem olyan forron mint azelőtt.
Köszönöm Kata és
üdv Tóni
Kedves István!
Tudom, hogy az írásaim sohasem lesznek a Magyar Szépirodalom gyöngyszemei, de ameddig valakinek örömet, egy kis mosolyt szerzek vele az arcára, addig megéri. Mindig Móra Ferenc idézetével éltem, és élek is: "Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallani néha. Nem vagyok csillag csak rőzsetűz, de az, amíg ég, meleget tud adni az egyszerű embereknek." (vagy egy kis mosolyt).
És a humornál szerintem nem a rímek a fontossak nekem hanem a mosoly, vagy egy derült arc, amely egy pillanatra elfeledte a mindennapi élet fájdalmait. Semmi esetre sem haragszom, és köszönöm a válaszodat.
Köszönöm, és üdv. Tóni
Kedves Tóni!
Írtam egy hosszabb kommentet, de az sajnos elszállt. Most röviden csak annyit írok, hogy pozitív benyomásom van a versedről, örömmel olvastam, és én is úgy érzem, hogy nagyon sokat fejlődtél a magyar nyelvben, egyre jobban bánsz vele.
Kellemes ünnepeket,
üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon megörültem amikor a neved, a versem címe előtt itt a"Legutóbb történt" rubrikban megláttam.
Ismerem ezt az érzést, velem is megtörtént már, de azóta mindig Wordban írom meg a hozzászólásokat. és csak ide átkopírozom. Köszönöm a véleményed, és én is minden jót kivánok neked.
üdv Tón