Alig-május van, zigóta-nyár,
csatasorban áll ezer tűsarok,
útnak indul egy aszfaltbetyár
egy lányért, kit az út mellett hagyott.
A flaszter mentén szőke, barna –
pillangótestük néma tüntetés.
Az alkony bikinivonala
szánalmas, fájó múltba révedés.
Elfolyó karamell az emlék,
egy zavaros, félregombolt este,
a többiek csak szomorú lepkék,
ő nem fakul, a szép istenverte.
2 hozzászólás
Mennyire igaz képet "festettél" kedves Netelka !
Gratulálok, szeretettel: Zsu
Köszönöm szépen 🙂