azt beszélik meghaltam az alagútban,
hova bementem s nem jöttem ki soha.
lázban égő tűzbe néző szívem miért
dobbant mégis haza?-mit mond majd
a nénikém, ha esti szélben jár felém,
ha majd szutykos gyerekként térek haza?
ha vissza jön az alagút, s nem előre megy,
majd visszatér a hit s az idő –de lüktető
fákon miért két ember lépeget?
ezer szó mondja bűneim-s nem hazudnak ők!
de sem tőr, sem élvezet nekem nem kiállt!
hányszor kell még elmondanom: nem félem
a halált!
azt beszélik meghaltam az alagútban,
hol hírek szerint megcsúszott a föld.
elúszott testem pirkadása-de nem csábult
lelkem illata:megdobbant zsibbadása,
mert meghaltam-vagy csaltam- de kit
érdekel?már meghaltam az alagútban:
értem zászlót hajlított hat vitéz…..
6 hozzászólás
már beírtam, most látom a kérésedet. Tiszteletbe tartom. Selanne
Szerbusz Selanne,semmi baj, inkább örülök,hogy megláttál…
… de újjászülettél, ennek örülök! 🙂
Szer: Kalin
heló Kalin- lehet mondani, de elmesélni sajnos nem-de egyszer majd mindent lehet..
Nem írok kritikát, de elolvastam…
rendes vagy,hogy megemlékeztél rólam