Véget ér egy év,
lezárul egy fejezet –
életünk könyvében
ismét lapozunk egyet:
új fejezet jön,
egy még tiszta lap,
melyre az idő
ír majd sorokat.
Bármi is jön majd,
és bárhogy is sikerül,
a lapokra egy különleges,
egyedi mű kerül,
legyen az egy novella
vagy egy nagyregény,
próza vagy költemény,
Rólad szól – a Tiéd.
2006. december 31.
2 hozzászólás
Nagyon nagyon jó!
Klasszikus képek, persze, vagyis minden sornál az az érzésem, hogy valami hasonlót már olvastam, hallottam, álmodtam valahol, de ez nem baj szerintem.
Ami hiba: az a sor, hogy “írja majd a sorokat”, hangzásra is több volt már a kelleténél, és utánaszámolva tényleg, megtöri a ritmikát. Legyen inkább csak “ír majd sorokat” és akkor mondhatni tökéletesen kijön mindenhol, talán csak a végén nem stimmel valami megint, de ott csak annyi, hogy már nem ugyanúgy rímelteted a sorokat, és a novella végűnek nincs párja. Amúgy nem zavaró, elsőre fel se tűnt.
Szóval nagyon klassz lett, egy olyan történetet írtál le, amit mindenki ismerősként köszönthet, és jók a rímek, tetszik, hogy összefonódnak a sorok, ez a kereszstrím mesteri alkalmazása.
Gratulálok.
Üdv
Zsázsa
Kedves Zsázsa!
Örülök, hogy tetszett a versem és köszönöm, hogy megírtad a véleményedet róla.
Azt a sort, amit említettél, módosítani fogom, tényleg jobban illik oda az “ír majd sorokat”. Amin még gondolkodom, az vers vége.
A szótagszámokat már korábban is említették a verseim kapcsán (pl. a Csak énekelek c. versemnél), ezen próbálok változtatni, képezni magam ebből a szempontból is, de ez hosszabb folyamat.
A téma valóban nem új, a TV-ben volt szó a szilveszter és az új év kapcsán a változtatásról, a változásokról, ott említették az új fejezetet is, amiből nekem összeállt ez a vers. Mondhatni, mint egy impromptu.
Boldog új évet! Üdvözlettel: Ditta