Nem mind arany, talán nem is fénylik,
és oly kevés az a három dobogó.
Nem mindenki jut el a vágyott célig,
hisz ahány nemzet, annyi lobogó.
Kis Magyarország, hatalmas szívek,
oly sokan álmodják az öt karikát,
a vágyak itt is pont az égig érnek,
s felébredve csak páran élik át.
Ott állnak a ringben vagy a páston,
a rajtnál, a pályán, az ugrókövön,
de hogy az az ábránd valóra váljon,
az egész életük visszaköszön:
a hajnali busz, a lemondások,
hogy szakad az ínszalag, törik a csont,
sikerre bukás, hegycsúcs és az árok,
és bent a hangok: engedd el, bolond!
S csak gyűrődnek egymásra az évek,
a csúcs egyszerre van távol és közel,
de a fájdalmak máris elenyésznek,
ahogy a láng az ég felé szökell.
Arannyal festik meg az álmukat,
s éremmel vagy anélkül, mind bajnokok,
hisz járhattak volna másik száz utat,
de értünk hagytak nekünk lábnyomot.
6 hozzászólás
Kedves Netelka!
Tetszettek gonsolataid az olimpiáról!
Nagyon aktuásak!
"a hajnali busz, a lemondások,
hogy szakad az ínszalag, törik a csont,
sikerre bukás, hegycsúcs és az árok,
és bent a hangok: engedd el, bolond!"
Nagyon reálisan írtad le az elökészületeket!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen 🙂
Szia Neti! 🙂
Nagyon örülök ennek a versednek, meg is könnyeztem, mert teljesen átélhető, milyen lelki terheket viselnek az élsportolók.
Aki elindul egy ilyen versenyen, valószínűleg dédelgetett célja, hogy dobogóra kerül. Valóban kevés a rendelkezésre álló hely, a befektetett energia pedig rengeteg.
Engem felháborít, hogy meghurcolnak egy sportolót, ha visszalép. Nem tudni valódi okát, de a sportoló is ember, sérülékeny – ahogy írtad, teste, lelke.
Rossz magyar szokás, hogy nem annak örülnek, ami van, a már meglévő eredmények sokaságának, hanem azt az egyet emelik ki, amelyik nem sikerül. Csúnya dolog ez, főleg amiatt, hogy rossz célra használják fel.
Arra kell emlékezni, amit maguk után hagytak, nem arra, amit nem.
Köszönöm a verset! Minden szempontból a dobogó legfelső fokára teszem, mert aranyat ér. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, minden szavaddal mélyen egyetértek! Köszönöm az elismerésed és hogy itt lehetek 🙂
Kedves Netelka!
Versed nagyon szép, jó és aktuális.Gratulálunk feleségemmel együtt,
aki úgy véli, csak olyan ember írhatta, aki maga is sportolt.
Napvilágos szeretettel üdvözöl Attila bá',
aki "csupán" harminccal régebben van a "páston"
Kedves Attila 🙂 Nagyon köszönöm a véleményed, elismerésed, és természetesen a feleségedét is 🙂 Nos, nem, én igazából sose sportoltam, egyszerűen csak szeretem a sportot, tisztelem a sportemberi magatartást, és rendelkezem annyi empátiával, hogy el tudom képzelni, milyen nemes, szép, ugyanakkor nehéz út vezethet el bárkit addig, hogy egyáltalán eljuthasson az olimpiára. Még egyszer köszönöm 🙂