Felébredt álmából s körülnézett,
új fény ragyogott, hívta, kérte,
jöjj tündér, arany sugárba kelj,
hisz szól a harsona, madarak éneke.
Fehér leplét eldobta a táj,
még nyílt sebként tátong
a tél sebe, és fáj, de tűri némán,
ki a fagy verte harcok kínját élte át.
Ott voltam én is, hol remegő fogak közt
sziszegve születtek a szavak,
kémények füstjén kelt szárnya az ég felé,
minden sóhaj, minden szívdobbanás.
De ébred már, titokban rám kacsint,
Nap sugarát rejti takarom alá, s én,
oly lustán nézem a felhők között a kéket,
a sok-sok szürke, sötét nap után.
Minek csírája bomlik a lélek szerelmes talaján?
Talán a vágyak nyugvó magjai nyújtóznak,
egy új éltető Nap után, mikor madárdal kelti
a hajnalt, s lágy szellő dúdol egy halk melódiát?
Már bennem ébred a tavasz, ereimbe száguld,
minden sejtet felráz álmából, hisz most ébredni kel,
bennem új dalt énekel, mi egy sóhajjal szárnyal,
messze-messze a tisztább, kékebb ég felé.
7 hozzászólás
Jó volt olvasni! Kicsit hinni a tavaszban, hogy jobb idők várnak ránk lélekben is. Ebben bízom én is. Szép versedhez gratulálok! Szép tavaszt! Úgy legyen!
szeretettel-panka
Már a címe is gyönyörű, s mély igazságtartalmat hordoz. Ha bennünk tavasz van,
kint ropoghat.
Szeretettel
mesako
Szép verset olvastam Tőled. De hát mindig:-)
Szeretettel:Selanne
Kedves Panka, Mesako és Selanne!
Köszönöm, hogy olvastátok.
Üdv: harcsa
Kedves harcsa
Végre itt a tavasz és ez a szép tavaszi versed.
Üdvözöllek. Ágnes
Kedves Harcsa!
igazán remekül megírtad a Tavasz-érzést!
Ilyenkor felpezsdül az élet, gyorsabban zubog bennünk a vér, hisz frissülésre vár az élet…
Szeretettel olvastam: Tünde 🙂
Kedves harcsa!
Nem is értem, hogy egy ragadozóhal, hogyan lehet ennyire lírikus!?
Sok mindent hallok ki a versedből, szívesen olvastalak! 🙂
Barátsággal: Noémi