Bald schon
Noch bläst der Nordwind Schnee zu Dünen auf,
Noch sprengt der Frost mit Macht des Waldes Erde,
Noch zeigt die Sonne schüchtern sich im Lauf,
Nichts deutet, dass dies bald schon anders werde.
Und dennoch, dicht am morschen Buchenstamm
Drängt voller Trotz ein Primelblatt zum Lichte.
Den Morgenwinden widersteht es klamm,
Bereit jedoch für eine Lenzgeschichte.
Sobald die Bienen einem Sonnenstrahl
Durch ihren Flug ein zartes Stimmchen geben,
Zieht Aufbruch her vom Sonnenhang ins Tal,
Es weicht der Scheintod neuem Blumenleben.
Ingo Baumgartner
Már nemsokára
Még az északi szél hóbuckát épít
Még a fagytól reped az erdő földje,
Még a nap félve mutatja képit,
A változásnak még semmi hírnöke.
És mégis a korhadt bükkfa törzsén
Kankalin levél dacolva tör fényre,
A reggeli szélnek nekimeredvén,
Ámde készen egy tavaszi élményre.
Mihelyt a méhek halkan zümmögve
A napsugárnak gyengéd hangot adnak,
Útra kel minden lejtőn le a völgybe,
Álhalál enged az új virág hadnak.
Mucsi Antal
9 hozzászólás
Szia Tóni! 🙂
Üdítőleg hatott rám a vers, mert bizony a tavasz kezdetén már kornyadok. 🙂 Az említett virág nekem kivételesen sokat jelent. Egy elveszített tájat, a vele tűnő érzéseket, és rengeteg mindent, amit most nem is tudok szavakba önteni, mert képtelenség, csak piszkálnak és hasogatnak belül. Ez a virág a példaképem is sok szempontból, mert messzire nyúló története van, egyszerű szépsége mellett gyógyhatása is. A példaképem.
Köszönöm, hogy nekem ajánlottad, mosolygásra késztetsz vele, az pedig mindenkor felér a legdrágább gyógyszer hatásával. 🙂
Szépeket kívánok neked, emberségből pedig jelest adok neked, sok-sok csillaggal. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ez a vers nem egy véletlen volt. A CD-det halgattam, és arra gondoltam, még igazából talán meg sem köszöntem. Így hát kerestem egy verset egy másik írótól, ahol a kankalin a versben meg van említve, mert én már írtam neked egy "kankalinos" verset, ketőt találtam, az egyik ez, a másikat most fordítom.
Ez a vers Ingo Baumgartnertól, pontossan megemliti a kankalin virág levelét egy bükkfán:
"Drängt voller Trotz ein Primelblatt zum Lichte," (Kankalin levél dacolva tör fényre,)
Ezért is választottam e verset. Ami azonban érdekes, másik három fordítótól is elovastam ezt a verset, de a kankalint egyik sem tartotta fontosnak a fordításában megemliteni.
Én mindig megpróbálom a költőtől használt szavakkal, és az ő szellemében forditani. Sok olyan német verset olvastam eddig, amelyiknek a magyar szövege, egy teljessen más képet, tartalmat, és benyomást is adott a versnek, mint az originál, a német.
Köszönöm, hogy olvastál, és tetszett.
üdv Tóni
Tóni, nagyon köszönöm neked a mosolyokat, jól jönnek. 🙂 Nagyon eltaláltad. 🙂 Arra gondoltam, hogy nálam sokkal okosabb beszéljen helyettem:
“Nem tudom, hogy egyszer az emberiség tudatosan követni fogja-e a szeretet törvényét. De ez nem kell, hogy zavarjon. A törvény működni fog, ahogy a gravitáció is működik, akár elfogadjuk, akár nem. Az, aki felfedezte a szeretet törvényét sokkalta nagyobb tudós volt, mint korunk tudósai. Egyelőre a kutatásaink nem olyan fejlettek, ezért nem lehetséges mindenki számára ennek a megértése.” (Mahatma Gandhi)
Köszönöm szépen. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nemrég hallottam a rádióban egy vitaműsort a műfordításról. Szakember mondta ki, hogy jó műfordítás nem létezik, valamennyi próbálkozás egyfajta kísérlet a lehetetlenre. Az egyik véglet a szöveghűséget, a másik pedig a hangulati megfeleltetést követi, és a kettő közötti skálán lehet elhelyezni a többi formulát. Az talán az üdvös eset, ha az ember eredetiben olvassa és érti a művet, amihez aztán társulhatnak a magyarító kísérletek.
Hát én a szöveghűség formát választottam, mert ez adja vissza legtökéletesebben az versíró gondolatait. Nogyon sok versben, mint pl. a Lore Ley- ban Heine soha sem használta volna a magyar fordításban megjelenő "gyilkos" jelzőt. Tudom mint egy "tudadlannak" titulált, olyasmit mondok, írok, amivel később én is úgy leszek mint, mint Hofi az ő sokszor megismételt mondásával: Látod, ezt nem kellett voln…
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Jaaaaa, és dacolva tör a fényre. 🙂
Kedves Tóni!
Öt nappal előtted tettem föl ide én is ezt a fordítást, és egyike voltam azoknak, akik lusták voltak megnézni, hogy mit jelent a Primel… Mivel csak korhadt bükkfatörzsről volt szó, és nem kidőltről, ezért – biológiából szigorlatozva – jól tudtam, hogy kankalin nem nő bükkfa derekán, legyen az akármennyire is korhadt. Azt is tudom, hogy a bükkösben teljesen más növénytársulás van, ahol nem honos a kankalin. Legalábbis Magyarországon nem, de Németföldön talán. A Primel-t én hanyagul "príma", vagyis első levélkének tituláltam… De igazad van, most utánanéztem, és korrigáltam. Nagyon értékelem a kétségtelen szöveghűségedet, amit a teljes átélés is tökéletesen kísér. Talán az álhalál kifejezés helyett inkább a tetszhalál lett volna magyarosabb, bár nyilván u/azt jelenti.
Gratulálok!
Kedves Mandolinos!
Köszönöm gratuációdat, és megmondom őszintén, nagyon jól esett. Az én német tudásom, nem tanult, hanem átélt! 44 éve élek itt Svájcban, és habár a beszélt svájci nyelv teljessen más mint a német, mindkettő írott alapja ugyanaz. Kankalinnak akartam egy örömet szerezni egy kankalinos verssel, kettőt találtam, az egyik ez volt, a másikat ma tettem fel. Amikor készen letten, kikerstem a neten, mert előre sohsem olvasok át egy magyar forditást, amit le akarok fordítani(még véletlenül sem akarom a fordításomat egy másik által befolyásolni) hármat találtam, de egyiknél sem volt a Kankalin megemlítve. A tetszhalál és az álhalál között sokáig ingadoztam, és az álhalált kevésbé találtam "nyelvtörőnek", ezért is választottam.
Köszönöm, hogy elolvastál, és írtál is, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon örültem válaszodnak! Én németből anno érettségiztem, később középfokú nyelvvizsgát is tettem, külkeres munkámban alkalmasint használtam, de nem igazán érzem belülről. Nem így az orosz, hiszen Szt.pétervárott lettem mérnök, első nejem orosz volt, és 41 éves munkaviszonyom alatt naponta használtam ezt a nyelvet, többek között 6 évig Mongóliában, ahol vízügyi szakértőként dolgoztam. Angol felsőfokúval ebből a nyelvből is fordítgatok verseket, szerintem jobban, mint németből. Én sem szoktam "puskázni", és mikor utólag találok fordítást neves személyektől, akkor többnyire konstatálom, hogy ők, a profi irodalmárok, netán költők, bizony szebben-jobban csinálják. De nemritkán tárgyi tévedéseket is találok verseikben, főleg azokéiban, akik nyelvismeret hiányában, de nagy költői rutinnal rendelkezve ki tudja milyen nyersfordításokból dolgoztak. Üdvözlettel: mandolinos (amúgy Dávid)
Kedves Dávid!
Megnéztem az adatlapodat és ott láttam, nem egészen három hónap van közöttünk a korban, de mint ahogy a másik versre írt válaszomban leírtam, a versírás tudásához, és követelményeihez képest, évtizedek. Tudom, én ezt már nem tudom mind bepótolni, de talán mindent nem is akarok, de egy felépítő kritikát, tanácsot mindig szívesen el fogadok. A fordítás is egy véletlen volt, Egyik tag megkért, egy pár feltett fordításom után, nem e forditanám én le a Loreleyt. Megtettem, feltettem, és ezt a hozzászólást írta hozzá:
Kedves Tóni! Bevallom azt hittem még anno diákkoromból, hogy ez egy lágy, ringató vers. Most, viszont látom a maga valójában, és fájdalmában. Köszönet érte, mert a fordítással bizony el is lehet téríteni egy vers hangulatát, éppen olyanná, ahogyan azt a fordító szeretné. Tőled, most valószínűleg az eredeti hangulatot kaptam meg. Ölellek…
Ez adott erőt és unszolást a további fordításra.
Üdv Tóni