az a kemény ha a hegy tetején nincs semmi kenyér,
egy svájci tehén vemhén lépked a hegy peremén
egy virágcsokor levén a fekete szerény tehén fején.
Minden nyáron a tehén, ott fenn az Alpokon levén
de a hideg tél elején, a tehén a lejtőn menvén lemén,
érezvén a tehén tején, ott legelt a hegyek kebelén
ha a tehén helyén lenném, a fejéről a virágot levenném.
Nem tudom az a kevés elmém, ott van e még a helyén
egy nap éjjelén ott a hegy szelén, majd a frász ütött belém,
ma még a remény az enyém, az erény terén dicsekvén
az életem végén lévén, a remény már nem eléggé kemény.
Szenvedek mint egy szegény legény egy kétpúpos tevén
mert annak idején a reggeli idején megállt az elmém,
magas hegyektől elszédülvén, egy mély szakadékba esvén
végzet kebelén nézvén, a tehén fején dicsőítvén elmém.
1 hozzászólás
Kemény, de tény:
E mű, szegény,
nem egy erény,
se vak remény,
csalóka fény,
Mars-béli lény,
de költemény!