Most könnyes a két szemed,
S szomorú vagy nagyon.
Most úgy érzed,rossz vagyok
S könny pereg arcodon.
Ne sirjál ,kisfiam,
Csak javadot akarom.
Most tudom.hogy haragszol,
S gyászba fulladt szived.
Most gonosznak könyvelsz el,
És ezt el is hiszed.
Ne bánkodj,kisfiam,
Ha nagy leszel.megérted.
Csak védeni akarnak szidó szavaim.
Az élet egy kegyetlen pofozógép.
Csak szeretném acélba önteni lelked
Mielőtt vasfogával darabokra tép.
Háború az életünk,kisfiam,
Lábunk minden nap száz aknára lép.
6 hozzászólás
Szép és megható tartalom.
Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Székelyke!
Nagyon szépen fogalmaztad meg versedben, hogy életünk legnehezebb feladata gyermekünk
életre való felkészítése, nevelése.
Barátsággal:Margó
Valóban megható és nagyon szép.
Üdvözlettel: Daniel
Köszönöm kedves szavaitokat.
Szia szekelyke!
Sokszor elolvastam atyai vívódásod. Ez csak abban erősített meg amit eddig is hittem: nagyon szép lelked van! 🙂 Maradj is ilyen!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm kedves szavaid Kankalin,az élet egy kemény meló,jobb ha ezt már elöre tudja az ember.