Még visszatart a nyárba szórt aranypor,
a fénybe fúló színek orgiája
harsány-magát világra ordibálja,
lépten, nyomon ezernyi szélharang szól,
és vak zsivajba szédít el magamtól
a félelem, a józanság hiánya,
hogy böjtje lesz, ezerszám lesz ki bánja;
megcsal a nyár, a mégse’ volt aranykor.
Én úgy szerettem mind a nyári csöndet,
pacsirtadalt, a visszhangos kakukkot,
ahogy a szél a náddal táncba görbed
s kihunyt tüzekből bársonyos hamut lop…
harmóniámat torz terekbe törted,
nyár, mondd, miért kell álmokat hazudnod.
12 hozzászólás
Szia aLéb, klassz ez a szonett, de mint szonetthez nem tudok hozzászólni hozzáértés hiányában, azt viszont érzékelem, h kellemesen olvastatja magát. Az utolsó sor a csúcs-király korona az egészen: "nyár, mondd, miért kell álmokat hazudnod." Télleg, miért is? A költők gyakran beleesnek ebbe a hibába. Sőt a műfordítók és a balett-táncosok is:))) Üdvözlettel: én
Szia Bödön! Mint szonett, vannak benne ritmustartásbeli… hm… eltérések, és rímképlete sem tartja a klasszikusokét. Azért igyekeztem a szótagszámokban, a quartinák és terzinák szerkezetében tartani a követelményeket :-). Örülök, hogy úgy érezted, olvastatja magát, és hogy a vers konklúziója is megszólított. Örömmel láttalak.
aLéb
Elámulok a képeiden, a rímeiden. Nekem a "kihunyt tüzekből bársonyos hamut lop" egészen csodálatos, és persze a kakkukot-ra remekül rímel 🙂 A vers hangulata bár szomorkás, mégsem szomorít el.
És még valami: a lépten-nyomon szerintem kötőjellel írandó :))
Klári
Klári, nagyon szépen köszönöm a véleményedet, örülök, ha tetszett a vers. Igen, kicsit melankolikus, a nyár elmúltával íródott. Igazad van, javítani fogom, elgondolkodtam rajta, így írjam-e.
aLéb
Igen, megcsal, mert mindig véget ér, talán előbb, mint ahogy szeretnénk.
Szépséges szonett, s már nem is kár a nyárért…
Köszönöm aLéb, hogy olvashattam.
Ida
Ida, köszönettel én tartozom, hogy olvastad :-). (…a nyárért azért kár, de lesz másik 🙂 )
aLéb
Kedves aLéb!
Nagyon szépen köszönöm az érzést, amit a verseddel szereztél.
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs, örülök, hogy a vers érzéseket keltett benned, köszönöm, hogy itt hagytad a véleményedet.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Első meglepődésem már elmondtam, és az sem titok, hogy nem a formán, hanem inkább a tartalmon, annak erején gondolkodtam el. Most újra átéltem versed. Ugyanolyan erővel jött bennem a mondanivaló, a vád-önvád-irónia-önirónia ma is átitatja a sorokat, már ha jól érzékeltem a versbe szánt üzenetet. Én ezt szonettnek érzem még akkor is, ha néhol önkényesen eltértél a szigorú szabályoktól. 🙂
Nagyon szeretem a versben, hogy a piciny fegyelmezetlenségek ellenére is végig kerek egész maradt minden. Az oldást és kötést nagyon jól tudtad alkalmazni. Most is megdöbbentett az indulat, de mára szelídebbé formálódtak bennem a szavak. És a cím? Tökéletesen igazodik a vers mondanivalójához, mert valóban élni kell(ene) a mának, miközben megragadjuk a Napot. 🙂
Most is nagyon tetszik a versed, bennem erősíti a szonettekhez való vonzódásom, és életkedvet is sugall, bármenniyre kiüt a záró két sor.
Köszönöm az élményt. 🙂
Szeretettel Kankalin
Szia Kankalin!
Örülök, hogy nem változott a véleményed a versemről, és annak is, hogy szelídültek a jelentésbeli tartalmak. Igen, nem csak negatív, de valóban, pozitív érzéseket is megfogalmaztam a versben, bár itt van nagyobb szerepe szándékaim szerint az öniróniának. Örömmel láttalak, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Drága aLéb!
Örülök, hogy elhoztad sokat mondó versed nekünk!!!
Élmény volt olvasni.
"Nyilvánvalóan lehetetlen a jelenben élni. Az agy-számítógépnek nincs ilyen programja. Az emberi elme furcsa törvényeinek egyike, hogy a múltban és a jövőben élünk – emlékekben és reményekben, a múlt teljesítményeiben és a jövőre vonatkozó tervekben."-Peter Noll-
Szeretettel olvaslak mindig: Tünde
Kedves Tünde,
nagyon örülök, hogy tetszett a vers. Jól látod, és az általad idézett gondolat is szépen cseng össze a vers polemizálásával. Jó, hogy ilyen érzékenyen olvasol, köszönöm.
Szeretettel látlak mindig.
aLéb