Ma reggel is arra mentem
karó most is ott álldogált,
amikor engem meglátott
egyáltalán nem reagált.
Úgy láttam, hogy megsértődött
egy pillantást sem vetett rám,
és rozsdás bögrével fején
lassan rám nézett tétován.
Kedves Karó, mi bajod van?
Mért vágsz olyan mérges pofát?
Tán valami rosszat tettem,
vagy akarsz egy-két pirulát?
Nincsen nekem semmi bajom,
van énnékem még pirulám,
adj inkább most vigasztalást
mert eltörött a furulyám.
Tegnap fenn voltam a Neten
és megláttam, hogy fenn vagyok,
az nagyon elszomorított
egy kutya rám sem ugatott.
Még is csak jobb itt a mezőn
itt minden kutya észrevesz,
de nálatok az nagyon ritka
ha valaki neked jót tesz.
Behúztam én fülem-farkam
egy karó igaz szavára,
összeszedtem sátorfámat
mert elegem lett ma, mára.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Sokat gondolkodtam a verseden. S hát játszom egy kicsit.
Karó-karó-jótakaró! ez jutott eszembe 🙂
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Éppen most lettem készen az ötödik "karóval", és a válaszod adott egy ötletet, amit a versbe bele is fontam. Hihetelen mennyi mindenről el lehet beszélgetni egy karóval, de hát igaz, annyi "gyütt-ment" elmegy mellette naponta, sokan nem is gondolnak rá, hogy a karó sokszot tanúja lesz akaratlanul is, bizonyos beszélgetéseknek.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni