Csak egy pillantást kértem az élettől
csak egy rövid kis figyelmes percet,
de elment mellettem mint egy idegen
nézett rám, mint egy néma fametszet.
Kitártam karom, meg akartam fogni
de csak a semmi maradt a kezemben,
néztem a semmibe, és vártam a létet
megmozdult valami itt a keblemben.
Mellettem állt egy magányos ember
sok szép reménnyel nézett a jövőbe,
szemei ragyogtak, ajka mosolygott
de elvesztette útját, a sötét erdőbe.
Ismerte az utat, de mégsem találta
minden lépését megálmodta előre,
és most tapogatott, sehol egy korlát
hogy került ő ide, a meredek lejtőre.
Remény a szemében félelemmé változott
a múlt egy pillanatra, jelennek adott helyet,
sötétből egy mély szakadék előtte kitárult
a két keze reszketve, csak egy támaszt keresett.
Se múltja, se jövője, se öröm, se fájdalom
csak valami semmiség, ott benn legbelül,
az régi emlék? Talán már nem is volt igaz
és az is ott a mélybe, már teljesen elmerül.
Mélység, és sötétség, csak az van előttem
az utam két oldala éles tüskékkel van tele,
tapogatva megyek, sehol sem találok falat
és akkor megértem: Ez az élet dzsungele.
4 hozzászólás
Ez egy nagyon komoly vers Tóni. Gratulálok.
Kedves Tóni!
Húúú de fájdalmas. Tudod én is gyakortas éreztem hasonlót, ezért nem idegen tőlem amiről írtál. Szerencsére rá kellett jönnöm, hogy az élet mindig dob nekünk egy kötelet, de sosem azért hogy felkössük magunkat, hanem mindig azért, hogy legyen miben megkapaszkodnunk. Vagyis "dzsungel" az élet, de lógnak az indák benne. :))
Nagyon tetszik a versed!
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Tóni!
Rég jártam erre, ahogy az lenni szokott… sajnos vagy szerencsére bőven van elfoglaltságom, így aztán… ezért nem is merem ígérni, hogy gyakrabban jövök majd, de amikor itt vagyok, mindig érdekel, hogy mit írtál…
Most ezt a versedet választottam ki, és nem bántam meg… Azt látom, hogy nagyon sokat javult a helyesírásod, és ennek örülök! Szomorú témát fogalmaztál meg, de úgy, hogy egészen a lelkemig hatol… az utolsó versszakodban rejlő gondolat nagyon jól zárja a verset…
Sokat tanultál, és továbbra is nagyon becsülöm a kitartásodat ezzel kapcsolatban!
Üdv: barackvirág
Kedves Barackvirág!
E hónapban és sem tudtam annyit itt lenni az oldalon, mint amennyit szerettem volna. Egy négyezer kilóméteteres magyarországi út után a feleségemmel és a lányommal, visszafelé elhoztununk otthonrolmagunkkal ide svájcba egy anyát két kislányával, másodikos és harmadikos, és tegnapig ővelűk keresztül-kasul jártuk be svájcot. Mi nagyon kifársdtunk, de megérte, mert azok az örömtöl csillogó szemek minden fáradságért kárpótoltak. Az oldalra is csak néha be-be ugrottam, de hozzászólűásokat nem volt időm írni,
Köszönöm, hogy te meglátogattál, és írtál is,
és üdv Tóni