Csak halkan, suttogva
mondanám el néked,
nem kell, hogy meghalljad,
elég hogyha érzed.
Sóváran sóhajtom
tétován és csendben,
mennyire szeretem,
vágyat a szemedben.
Mikor hozzám hajolsz
és átölelsz lágyan,
testem akkor kigyúl
remeg forró lázban.
Égő, bíbor vágyam
küzd az értelemmel,
s tudom már, szeretlek
igaz szerelemmel.
4 hozzászólás
Kedves Judit!
Nagyon szép vallomást írtál le rövid, összecsengő rímekkel alkotott versedben. Nagyon jó olvasni ilyen szép szerelemről.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Örülök, hogy így látod.
Köszönöm!
Judit kedves!
Lehellet finom! :))))
Ölellek: pipacs
Kedves Pipacs!
Mindig nagyon örülök, ha itt látom a nevedet.
Köszönöm!