Gondolatim könyvtárába
Nem jártam egy pár hete.
Most is ,csak úgy ,véletlenül
Nyitottam ma be ,ide.
Meglepődtem,mennyi érzés
Halmozódott fel bennem.
A feszültség nő,szinte robban,
Le kell a nyomást csökkentsem.
Kézbe kapom frissen kifent
Rímfaragó fejszémet.
Rávésem egy fehér lapra
Gőzbe párolt lelkemet.
A nyomásmérő szintje esik.
A nehezén már túl vagyok.
Látod,ilyen az én életem,
Ha nem írhatok ,robbanok.
2 hozzászólás
Tetszett! Miért? Mert ugyanezt érzem!!!! bár nem ennyire hevesen de igen.
barátsággal panka!
Jó vers, tetszett az elemi erejű írhatnékod…!:))))