Magamba rejtelek, hogy megtaláljalak,
már nem kutatlak. Minek?
Szavadba bújok minden átkos hajnalon,
csakazértis.
Nyomomba térdepel megannyi árnyalak,
nem érdekelnek. Minek?
Betűid sápadt selyme tiszta oltalom,
csakazértis.
Hiába tűnsz a szóval, bennem vártalak,
nem múlsz belőlem. Minek?
Lelkedbe súgom át parányi sóhajom,
csakazértis.
Csak azért is.
Csupán a kába kétkedések ártanak;
nem engedhetem. Minek?
Ha megtalált a fátum, veszni nem hagyom.
Csak azért sem.
25 hozzászólás
Szia, Kankalinka!
A szép emlék még vissza-visszatér, pedig árnyalakok megjelennek, de az emlékek szebbek még,
S abból "csak azért sem" engedsz… Nem tudom, ugyanarra gondoltam-e, kissé borús soraidat olvasva?
Szeretettel: Kata
Szia Kata! 🙂
A vers nem annyira borús, mint amennyire dacos és felfelé kapaszkodó.
Néha muszáj észhez térni, bár ritkán sikerül. Most éppen így jött belőlem.
Köszönöm, hogy továbbgondoltad, és mindezt megosztottad velem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Olyan egyszerű lenne bélyegeket rásütni a versedre, hogy *szép*, *szomorú*, *dacos*, mert ezek általánosságban igazak is, de nem ez határozza meg a mondanivalót. A sok "Minek?" számomra többet mond. Ellentéteket állítasz fel. "Minek?"—-"Csakazértis"——"Csak azért sem" Itt lakik a versed! Vívódás, amelyet végül dűlőre viszel. A megadás, a lemondás csak kósza átvillanások. Határozott vagy a végéra, szinte harcosan szögezed le a benned megfogalmazódott végeredményt.
Bár az utolsó versszak, utolsó sorát nem tudom tisztán értelmezni, mert nem tudom eldönteni, hogy a végzetig, vagy a végzeten túl sem engeded el…
S mégis, ha most megkérdeznék mit gondolok a versedről, azt mondanám csendesen: Szép, szomorú, dacos.
(Kedves Kankalin tudod, a tévedés joga fenntartva!) 🙂
Szeretettel:
Zoli
Szia prince! 🙂
Egy vers értelmezésekor nem létezik tévedés, mert mindenkiben másképp szólal meg, és ez így természetes, ráadásul az író embernek jó érzés, ha időt szán valaki arra, hogy mélyebben belegondoljon…
A végzetnek van pozitív értelmezése is, legalábbis én ezt hiszem. 🙂
Örülök, hogy megoldásokat kerestél a sorokban, megtisztelő.
Köszönöm szépen, hogy ezeket megosztottad velem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin! Dacos versed nagyon elevenen érzékelteti, hogy kemény az akaratod, szinte önmagadat győzöd meg (feltéve, ha rólad szól a vers). Mégis azt gondolom, hogy a fátumot, ha lehet ne vonzzuk magunkhoz. Csak azért sem. Szeretettel: Ilike
Szia filocsibi! 🙂
Az akarat egy dolog, megvalósítása a másik. A fátum jön magától is, hiszen éppen ezért fátum. 🙂
Nincs bajom a vonzásával, komolyan veszem, a legkomolyabban. Próbálok haladni, azonosulni vele, és inkább magamban keresem a hibát azért, hogy ezt a fátumot még nem tudtam olyan pozitívan megélni, mint amennyire talán kellene.
Miért is? Mert képtelen vagyok másokat bántani, még "azért" sem.
Ilyen egyszerű ez, már pár éve vergődök rajta, nem kicsit. 🙂
Köszönöm, hogy szóltál itt fátumról, dacról, akaratról.
A vonzás törvénye pedig akár fátum is lehet, a maga pozitív értelmében is.
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, nagyon érdekes, ugyanakkor ehhez a zaklatott, hullámzó tartalomhoz szépen illő formát találtál a gondolataidhoz, bennem ez egyfajta monológnak hangzott, bár valakihez szólsz; a "bennem vártalak" múlt ideje is nagyon helyén van, akárcsak a "megtalált a fátum", egyébként a vers a jelenidő síkján feszül. 🙂 Többen írták már a dacos szót a versedre, te magad is, így helyénvalónak érzem, hogy én is, ezek a rövidre tört, de szakaszonként összecsengő rímeltetésű gondolatok bennem egy esti gyaloglás lépéseire zökkenő gondolatsor képzetét hozták, talán mert a vers is eljut valahonnan valahová, és ezt nagyon erősíti bennem a záró "Csak azért sem".
Jó ez a vers, bátor, de erős, kifejező a forma, a vers tartalmi vezetése is fog rendesen. Örömmel olvastalak, tetszett.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
A lelkem adott. Igyekeztem ehhez olyan formát találni, ami tőlem szokatlan, talán ezért érdekes a vers. Úgy próbáltam közvetíteni, hogy látsszon benne álmodozásom, akarásom, hitem, no meg a gyönyör is, de megmutatkozzanak azok a korlátok, amelyek miatt jó ideje egyhelyben toporgok. Ez nem vesz el senkitől semmit, inkább ad. Ha valaki találkozik ezzel az érzéssel, bizonyára érti is.
Ez a vers ösztönből és dacból indult, de átvette hatalmát a tudatosság. Tulajdonképpen vers a versben, ahol csak egyetlen szó uralkodik, melynek jelentősége nagy („azért”). Ebben az egy szóban minden lényeges összegződik.
…
…
A szótagszámokat előre kiterveltem, igyekeztem úgy megszólalni, hogy kankalinosságom más szemszögből is látható legyen. Vers a versben ez, összerakva, így is:
Magamba rejtelek, hogy megtaláljalak,
nyomomba térdepel megannyi árnyalak,
hiába tűnsz a szóval, bennem vártalak,
csupán a kába kétkedések ártanak.
Már nem kutatlak. Minek?
Nem érdekelnek. Minek?
Nem múlsz belőlem. Minek?
Nem engedhetem. Minek?
Szavadba bújok minden átkos hajnalon,
betűid sápadt selyme tiszta oltalom,
lelkedbe súgom át parányi sóhajom,
ha megtalált a fátum, veszni nem hagyom.
Csak „azért” sem.
Köszönöm, hogy boncolgattad a verset. Kissé csalódott vagyok, mert nem szóltál ejnye-bejnyéket, pedig van benne bőven, jól tudom. 🙂
Amúgy pedig nekem öröm, hogy szóltál itt. Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Alant a h.szólásokban elemezték a versedet. Egyetértek: dacos és lázadó. Nagyon át tudom érezni a mondanivalódat, annak hangulatát.
Szeretettel gratulálok: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Úgy látom, bele kell bújnom egy skatulyába. :)))
Nééézem a feliratokat…
Dacos… lázadó…
Hopp, már benne is vagyok, és egyáltalán nincs ellenemre. 🙂
Köszönöm az átérzést és a kitüntető dobozkát! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin. A legnehezebb (legkönnyebb?) dolog a tartalomhoz a megfelelő formát megtalálni. Talán azért könnyű, mert én a materialista esztétika-tanítással ellentétben azt vallom, hogy nem minden esetben elsődleges a formával szemben a tartalom. A versírásnál és más művészeteknél (zene) a forma néha maga a tartalom. Aki jól ír stb. az ösztönösen ráérez az arányokra, nem kell ezt tanulnia, tudnia. Ez a vers nagyon jól sikerült. Nekem tetszik! Üdvözlettel: én
Szia "én"! 🙂
Az van, hogy a tartalom már jó ideje motoszkált bennem, a forma pedig ebből kerekedett, spontán.
Hogy összhangzattanilag milyen, azt nem tudom, mert mindenkiben máshogy szólal meg.
Bennem a legcsodásabb szimfóniaként, amit akár rock-balladának is nevezhetnék. Na, már tudom is, hogy mit hallgatok, de nem árulom el. 🙂
Köszönöm összegzésed és jelenléted. Jólesett.:)
Szeretettel: Kankalkin
Szia Kankalin !
Mintha magamra ismernék ebben a versben, bennem is van egyfajta "Zsus" nem hagyom !
Soha ne hagyj semmit sem veszni, minden apró öröm gazdagít, minden bánat erősít.
Versed nagyszerűen és hűen tükrözi belső érzelemvilágod.
Csak gratulálni tudok, nagyon tetszett.
A forma pedig kitűnő !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szia Zsu! 🙂
Azért belegondoltam abba, hogy talán az egyik legnehezebb dolog, hogy átlépjünk a saját árnyékunkon. Hátha sikerül. 🙂
Örülök, hogy tetszett a vers, köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Magamban válságkezelő versnek tituláltam műremekedet. Nézőpont kérdése, hogy pozitív, vagy negatív a megoldásod. Én a szerző helyébe képzeltem magam, (hű, de megmondtam! 🙂 és megpróbáltam onnan még feljebb lépni. Kevés sikerrel, de azért onnan rálátásom nyílt a saját válságaimra is, és így vontam párhuzamot. Mivel az alany rejtett a versedben, nincs megnevezve, kénytelen voltam általánosan megközelíteni, és az eredmény: nem szabad feladni. Ezek után a megoldást pozitívnak tekintem. (Ha a lelkedbe láthatnék, nem biztos, hogy ugyanerre a következtetésre jutnék.)
A vers szerkezete alátámasztja a mondandót, remek a rímeivel együtt. Száz szónak is egy a vége (és talán elég lett volna csupán ennyit leírni): Gratulálok!
Szia István! 🙂
Elég gyakori eset, hogy leírni könnyebb valamit, mint megvalósítani. A "válságkezelő" kifejezés nagyon találó, magam se tudtam volna ennél jobban összefoglalni a lényeget.
Köszönöm, hogy időt szántál a tartalom megélésére, a részletes elemzésre. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia! Dacos de tetszik, sőt pont azért. Nem gondoltam, hogy azt fogom írni, hogy könnyed.
Dacolva lehet csak jövőt építeni, de ezt szerintem rég tudod.
Ági
Szia Ági! 🙂
Jövőépítésben semmiképpen nem vagyok profi, de tetszik, hogy felhívtad erre a nem titkolt projektre a figyelmem. 🙂
Hmmm…
Utólag én is könnyednek tartom, talán.
Köszi, hogy itt jártál, azt is, hogy átforgattad bennem saját gondolataim. Jólesett. 🙂
Jaaa, és ne csak hsz-t írj, hanem verseket is! Rám számíthatsz az építkezésen, pakolom a téglát, malterügyileg is képben vagyok, betonkeverésben pedig díjnyertes. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Esküszöm feldobtad az estém meg engem is. Köszi:) Kire számíthatnék ha rád nem?
Szeretettel: Ági
Szia Ági! 🙂
Most vettem észre, hogy tegnap este füledig ért a szád. 🙂
Örülök, hogy mosolyogtattalak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Mostanság én is így gondolom. Csakazértis!
Nehéz rávezetni bárkit is, de ha rátalál magában az útra, nincs megállás. 🙂
A mély gondolatok lelkedből, szívedből megszokott, de hogy ily reményteljesen, az már ritkább!
Életviteledben tartsd meg ezt az irányt! Verseidet tekintve mindenevő vagyok! 🙂
Barátsággal:Zsolti
Szia Fél-X! 🙂
Van az úgy, hogy inkább az út talál meg bennünket. 🙂
Azt hiszem, nem ez a legjobb versem, de kiszaladt belőlem, úgyhogy mindenképpen az egyik legfürgébb. 🙂
Még soha nem írtam le azt, hogy nagyon szeretek verseket írni. Egészen más dimenzióba kerülök általuk. Képes vagyok úgy beléjük helyezkedni, hogy minden negatív hatás kézfeltartva megadja magát, aztán fejvesztve menekül. Segítségükkel képes vagyok kizárni a külvilágból, ami árt.
Köszönöm, hogy elolvastad ezt is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin! 🙂
Ez a versed elkerülte a figyelmemet, node nem csoda, hiszen valóban nagyon ritkán jártam erre (a legkisebb (király)lányomon volt főleg a figyelmem, aki sajnos csúnyán eltörte a karját épp karácsony előtt, de már minden rendben van). Elkezdtem olvasni az első sort, és mondhatni, elemi erővel magába szippantott úgymond… persze, nem véletlenül, hiszen most, ebben pillanatban sokat adott nekem a versed! Az egész, de kiemelném az első sort, és azt is, hogy "Csupán a kába kétkedések ártanak"… igen, így van… Azt hiszem, én sem hagyom veszni, sőt… 🙂 és köszönöm! 🙂
Szeretettel. barackvirág 🙂
Szia barackvirág-Mónika! 🙂
Nem szokott előfordulni velem, hogy nem válaszolok a verseim alatt, itt mégis ez történt, ezért elnézésedet kérem. 🙂
Az első sort most is komolyan gondolom. Azt hiszem, hogy ami igazán fontos, azt érdemes magunkban tartani, jó mélyen, akkor életünk végéig velünk maradhat, mert nem ronthatja el a külvilág.
Lehet, hogy kissé kuszának tűnik ez a gondolat, de elemi erővel tört ki belőlem is, mint ahogy most ugyanolyan hatással van rám.
Szokatlan tőlem ez a forma, nem is gondolkodtam túl sokat rajta, csak arra figyeltem, hogy el tudjak mondani valami lényegeset. Kisebb ellentmondások talán vannak benne, de kerek egésznek szántam, lényegkiemeléssel.
Örülök, hogy neked is adhattam általa valamit. 🙂
Köszönettel én tartozom, hogy nálam jártál. Jólestek gondolataid. 🙂
Szeretettel: Kankalin