Szilánkosra tört napfény csörren a háztetőn,
Kerítés alatt cincog megfoghatatlanul a vágy.
Álmok ülnek a keltetőn,
Angyalt ringat a hintaágy.
Kakaskedvű reggel és merlotszínű alkony
Lobban el gyufaszálként őrizetlen lelkeinken.
Álmokat hajít a balkon,
Téboly tipor elveinken.
Kutyaházban a csontok becibált kincseink,
Nyalogatva a gondok talán elviselhetőek.
Álmokat nyögnek nincseink,
Két sör után vakmerőek.
Szelíden intek a csöndnek, régi ismerős.
Bólintok a közönynek, mint vásott veréb a fagynak,
Álmokat mozdít az erős,
Ki áldoz a pillanatnak.
1 hozzászólás
Kedves Éva!
Nagyon szép képekkel illetted a természetet, számomra nagyon megnyugtató volt olvasni. Gratulálok hozzá!