csendbe bukott éjszakám
szétfoszlott múltam bársonya
csillagok közt lépteim
nem jártak soha
vittek fehér szárnyaim
míg tollaim feszültek
vágy-palotáim jártam
álmaim mellém szegődtek
egy csillag volt pamlagom
egy kalapom tartotta
egy asztal volt ha kellett
egy altatóm dúdolta
keringtek víg dallamok
volt ott fényes bálterem
táncoltam az éjen át
volt ott ezer lány velem
egy csillag volt italom
egy oltotta vágyamat
egy világított nekem
egy számban volt jó falat
örömöm nem volt még sem
hamis volt amit kaptam
repülni akartam ismét
álmoktól búcsúztam
szárnyam eltűnt hirtelen
várt a régi földi lét
csillagok közt szállóból
emberré lettem ismét