csiripelő tavaszi ágak
apró gyémántok ragyognak
levél nincs még a fákon
de a virágok már fakadnak
sietős dolguk van tudom
hirdetni az élet örömét
megmutatni magát a világnak
elhagyja mind fába zárt börtönét
és felragyognak a kertek
szinte lángra gyúl a határ
mindenütt új élet serken
szirmokon táncol a napsugár
mintha szívemből bomlanának
mintha lelkem borulna virágba
úgy élvezem ezt a tavaszt
túl régen vártam a csodára
táncolni lenne kedvem
forogni csiripelő ágak alatt
had mondják csak akik látnak:
Nézd, micsoda őrült alak!
szirom-eső hullana fejemre
és illatával ölelne minden virág
akkor érezném igazán:
milyen csodás ez a tavaszi világ!
2 hozzászólás
….:):)lelkes a lelked,de nagyon!!!!!!!!!:):)…biztos,hogy nem véletlen:)…na és a május?:)…valóságos örömóda:):)…szépet írtál:)…..üdv…doratea
Szép napokat kívánok!
Szervusz doratea!
Ha ezt meghallottad, akkor a Te lelkeddel sem lehet gond… 🙂
Persze nem csak a tavasz tehet róla… de része van benne…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu