Egy könnycsepp az arcon,
mit ezernyi mosoly követ,
egy apró folt a múlton,
mi fényesíti a jelent,
mind egy célért születtünk,
célunk az életünk,
a boldogság karjaiban,
a múlt hamvaiban,
a jövő gyémántként csillog,
a szerelem tüzében,
mint csillag úgy ragyogj,
biztonság ölében,
mindig csoda születik,
s ahány ember, annyi csoda,
mégis mind azt keresik,
pedig ott a szívükben,
ott van a tükörben,
önmagukban.
2 hozzászólás
Nem rossz ez, egy-két helyen remekül fejezed ki magad, mégis… túl nagyot markoltál, az alapötlet jó, de azon belül kevés az egyedi, önálló gondolat. Kicsit közhelyes így, próbáld sajátságosabb, eredetibb szókapcsolatokkal, metaforákkal stb. elénk tárni mondandódat.
Köszönöm szépen, ígérem az elkövetkezendő versemnél megfogadom a tanácsod, és jobban odafigyelek rá.