Véreznek a kispesti utcák
Vadgesztenyevirágok festik vörösre
Mély borúval védik a koronák az aszfaltot
Egy aprócska szellő nyit időnként ajtót
S így ficánkol be a fény
Kurta létük a szürkeségbe vész
Ártatlan e vérzivatar és békés
Senki sem ragad seprűt
Nem támadja a látványt
Csendes beszélgetők a szomszédok
Néha a lehulló kelyhek után nyúlnak
Álmatagon morzsolják el ujjaik között,
Míg a zajos világ dolgait vitatják,
Vagy pletykát sugdosnak bizalmaskodva
Fiatal darazsak zümmögnek tiszteletlenül
Bele az emberi szóba
Ők a leghangosabbak,
Lepipálják a sziesztázó tollasok kottyanásait
Milyen csuda ez a huszonegyedik század kilincsén?
Egy sarokkal odébb benzingőzben dübörög a valóság
Fásult arcok hánynak fittyet az elfutó szépre
Megelevenedett festmény csúf kerete a közöny
Teher oldalvást nézni a kevéske szabad percből
Bűn lopkodni a közhelyes idill számára
Tékozlás az embert ropogtató rohanásban
Pedig a vékonyka utca két végén ott áll szigorúan
Rikító vörös nyolcszög köntösben: STOP
Négy egymás mellé biggyesztett ostoba betű
Bölcsebb a nagyképűnél, ki saját írását sem olvassa el
Talán ezért pirosítják a hatalmas karúak
Fájdalmas színű virágjaival
A feszesre sajtolt kavicsos pakurát,
Mégis, valahogy a maga módján figyelmet keltsen
Látni mindezt
Meghívok mindenkit ez idő tájt ide
Merengjen, kacagjon, mindegy mi tetszik neki
Megvendégelek bárkit e megnyugvásra
Gazdája lehet a régi keménykalapos, sétálgatós polgári világnak
Házak előtt biccentsen a kutyát csitító felé
Vászon zsebkendőt diszkréten használjon,
S láthatatlan csúsztassa azt vissza rejtekére
Invitálok sokaságot, akik elférnek egymás közelségében
Nem háborgatva e kép örökös restaurátorait
Tanulni is hívok, hogy sajátjukba érve
Gazdátlan facsemetéket neveljenek ily derekasan
A békesség örök hűségű őrzőiként
17 hozzászólás
Szia Laci !
Nekem nagyon tetszett ennyi írásjellel, nagyon szépen megírt alkotás.
Ha meghívsz mindenkit én szívesen csatlakozom, mert nagyon megkapó ez a versed.
Minek írnék többet, vannak tőlem sokkal jobban hozzáértők, de engem elvarázsolt versed.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Kedves Zsu!
Nagyon rendes tőled, hogy sosem hagyod figyelmen kívül az írásaimat. Restellem is magam, mert én jócskán lemaradtam az írásaidnál. Ígérem bepótolom, de nem szeretném a verseidet, írásaidat egy-egy szóval kommentálni.
Köszönöm, hogy jöttél, s ha egy picit is bele tudtad élni abba a hangulatba, amelyet akkor éreztem, akkor már boldoggá is tettél. …, és a meghívásom örök számodra.
Szeretettel
Zoli
Köszönöm Zoli, de azt írom ne pazarold az idődet, mostanában nincs ihlet…
A meghívásod megtisztelő számomra.
Szeretettel: Zsu
Bocs és elnézést az első megszólításért,előtte Lacit olvastam :)))
Azért én tudtam, hogy nekem szól. :)))
Szia prince!:)
Kérésed tiszteletben tartom (tartanám), de munkálkodik bennem a kétdenevéres kisördög, na. 🙂
Az rendben van, hogy kiiktattad az írásjeleket, de szemet szúrt, hogy nem mindenütt. Miért kiváltságosak egyesek? Ha elhagytad őket, akkor szerintem egynek se kellett volna kegyelmezned.
Valamiért nagyon elhatároztad, hogy ezt így, és sehogy másként. Ezzel felkeltetted a kíváncsiságom (az esélyegyenlőség miatt). :)))
Egyébként a képeket nagyon jónak tartom, a sorkezdő betűkkel csörtéket vívok magamban.
Nagyon feladtad a leckét megjegyzéseddel! 🙂
Szerintem jövök még, mert jobban meg kell értenem a "miérteket". 🙂
(Talán nem lep meg, hogy beszólogattam.) :)))))
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Ha nem tetted volna, még azt hihetném, hogy nem te írtad a hsz.-t. :))))
Nem lesz logikus a magyarázat, de megpróbálom. Ezt úgy írtam, hogy az egyik ilyen kispesti utcában vártam valakire (sokat). És, ha akkor ott vagy, akkor azt a különleges csendélet szerű képet látod amit én. Egyszerűen nem volt nem leírható! (jó hülye mondat, de biztosan érted). Ez olyan volt – ahogy elképzeltem -, mintha az az igazi, békés, polgári időkben lennék. És folyamatosan írtam a felmérési munkanaplóba, s amikor megálltam, és felnéztem, akkor odaspékeltem egy vesszőt vagy valamit. Szóval logika, szándékosság nuku, de levegővétel, távolba révedés igen. És kerestem, pontosabban válogattam a szavakat, mert tolultak, s emiatt időnként leírhatatlannak éreztem azt a békét. Időutazás volt egy vágyott világba.
Örülök, hogy jöttél. A lelkemet láttad. Köszönöm, hogy belekukkantottál. S ha visszajössz még, talán jobban megtalálod benne a kispesti utcámat.
Szeretettel:
Zoli
😀 Tökéletes magyarázat. 😀
Újra átnézem a verset, megpróbálom rekonstruálni a helyzetet, elképzelni a vesszők szerepét…
A lelked azért láttam, mert kiterítetted. 🙂
Azt gondolom, hogy visszajövök még, mert a bennem felmerülő kérdésekre választ kell találnom. Köszi, hogy segítesz ebben. 🙂
Én mondom, fura vers ez!
Akár a kínai dinnye és a csigák, no meg a franciák. 🙂
Megfejtésre várnak a sorok, de nem adom fel! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Imádom a humorod! :)) Azt hiszem a mi életünkben ezeket a jeles dolgokat, melyeket felsoroltál mi már sosem engedjük el. Dinnyeföldön otthonra lelünk, és ha szembejön egy francia, akkor egészen biztos meginvitáljuk egy csiga-ragura, amelyet egy kínai szolgál fel. :))
Örülök, hogy jössz, és ha nem pontosan is, de idézek neked valakit, hátha ráismersz: Mindenkiben másképp jelenik meg a vers.
Ezt olyan valaki mondta, akinek adok a szavára. 🙂
Szeretettel
Zoli
Szia Zoli!
Persze, hogy nekem is az írásjelek, de csak miután lement a film, és felkapcsolták a lámpákat… aztán elolvastam a megjegyzésedet, és úgy döntöttem, elfogadom :-).
Nem nagyon van értelme verstanozni itt, ez az írás maga a megtestesült idill, minden elemével, a képek olyan szintű harmóniával váltak egy történetté, ami ritka egy versben. Mert vers ez az írásod, szépen épülő sorokkal, kihajtó gondolatokkal, ívvel, széles, nyugodt erővel. Nagyon sok elemét kiemelhetném, a személyek és egyéb élőlények egységét, a tárgyak megszokott jelenlétét és mégis-disszonanciáját, a hangok tónusait a méhzümmögéstől a forgalom távoli zajáig. Külön tetszik, hogy értékeket sorolsz, és ezekre hívod az olvasód, tessék lehet így, és érdemes.
Jó volt ott, felüdített, köszönöm.
aLéb
Szia Béla!
Nagyon megtisztelő amit írtál. És kerestem azt a szót amivel ismét kisegítettél. Idilli… igen, az volt, és szinte tapintható, megélhető volt. Nagy vívódás volt bennem az írásjelekkel kapcsolatban, de ahogy Kankalinnak is írtam: Így originál. Amelyeket felsoroltál, azok mind ott voltak akkor. Töményen és harmóniában. Nagyon örülök, hogy az értékeket megemlítetted, mert az a fő tanulság benne, ha lehet így mondani. Ez az "idill" ezzel a tanulsággal együtt érvényes, és sajnos csak ábránd szinten marad.
Én köszönöm, hogy ismét jártál nálam.
Üdv
Zoli
😀 Hmmm… hogy a humorom? 😀
A csiga-ragut simán kocsonyára cserélném, ha nem baj. Bármiféle nép fia elém teheti, csöppet se ellenkezem. 😀
Aztán meg úgy látom, amúgy is alulmaradtam az írásjelek tekintetében, mert aLéb is fejet hajtott. 🙂 Ha ő így, akkor mi mást tehetnék én? :)))
Egyébként egyetértek vele, csak kíváncsi voltam a magyarázatodra.
Vannak olyan helyzetek, amikor fekete is fehérnek látszik. Ez éppen ilyen. Nem mondom, hogy nem agyalok még azon, hogy miért éppen oda tettél írásjeleket, ahova…
Jaaa, és hogy mindenkiben másként jelenik meg a vers (mert az a dolga), az nem az én gondolatom, csak kölcsönöztem, mert nagyon tetszik a lényege, be is tartom, rajtam nem múlik. 🙂
Na, irány a dinnyefőőőd és a rekamié, mert mindjárt holnap lesz. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Azelőtt nem halottam senkitől, ezért tulajdonítottam neked a mondást. 🙂
Sokat gondolkodtam azon amit írtatok. Megcsinálom írásjelekkel is, és tisztességes kezdésekkel. Ehhez nem nyúlok, de arra a következtetésre jutottam, hogy megérdemel ennyi gondoskodást a vers.
(különben meg szabadkozhatsz, szerintem az…)
Szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Amikor még nem olvastam Kankalin első gondolatait, azon elmélkedtem, miért van itt-ott egy-egy írásjel, de annak miértjére semmi nyomot nem találtam. Ha a korabeli szokás szerint minden sort nagybetűvel kezdesz, az még rendjén van, bár jobb, ha csak a mondatok kezdete lesz nagybetűs, de azzal egyetértek Kankalinnal, hogy a vesszőket és pontokat vagy oda tesszük, ahová kell, vagy egyet sem használunk (mert egy rossz divat).
Nem szeretnék okoskodni, nálam jobb verstudósok szóltak erről. Az előző soroktól függetlenül: versed tartalma ÓRIÁSI, így, nagybetűkkel. S örülök az előző mondatodnak, hogy "megcsinádod" írásjelekkel is. Tudod, én is azt mondom: ebből egy remek verset lehet faragni.
Javaslom, ha fölteszel egy verset vagy prózát, mindig jelezd megjegyzésben a keltezést, amikor készült. Sokszor hasznát lehet venni.
Egyszóval, akarom mondani kettővel: Írd át, remekművet alkothatsz belőle!
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Minden szavaddal egyetértek. Lentebb próbáltam elmagyarázni a vers születésének körülményeit és szerettem is volna az eredeti (tényleg papírra vetett) verziót meghagyni. De belátom az igazatokat, és amint tehetem adok szegénykémnek hangsúlyokat is. 🙂 Magam is a klasszikus megoldásokat kedvelem, ezért adok esély e pár sornak, hogy élvezhetőbb legyen.
Nagyon köszönöm kommentedet, az idődet amelyet ismét rááldoztál egy írásomra.
Nagy-nagy szeretettel
Zoli
Kedves Zoli!
Nagyon örülök, hogy elvittél magaddal a pesti utcák forgatagába, majd letettél a békesség rejtekébe.
Szeretettel gratulálok alkotásodhoz: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy útitársam voltál egy röpke időre. Sokkal hangulatosabb így az utazás. :))
Köszönöm, hogy rendszeresen meglátogatod szerény próbálkozásaimat, és ennek nyomát is hagyod az írások alatt.
Szeretettel
Zoli