a délután ment végig a főúton
fejét lehajtva hallgatag
lábával gesztenyét rugdosott
és egy bús dalt dúdolt álmatag
az elmúlásról szólt ez a délutáni dal
és ahogy ballagott a fák alatt
észre sem vette
rosszkedve valahol elmaradt
a délután ment végig a főúton
már vidámabban lépkedett
és körülötte a fák is
dúdolták a "vidámító-éneket"
csak dalolt halkan a délután
és már minden mosolygott
útja mentén minden bánat
víg derűvé oldódott
a délután ment végig a főúton
könnyű volt, szinte lebegett
az otthonok az Ő ritmusára
ringatták el a Gyermeket