Der Mann von fünfzig Jahren
Von der Wiege bis zur Bahre
sind es fünfzig Jahre,
dann beginnt der Tod.
Man vertrottelt man versauert,
man verwahrlost, man verbauert
und zum Teufel gehn die Haare.
Auch die Zähne gehen flöten,
und statt daß wir mit Entzücken
junge Mädchen an uns drücken,
lesen wir ein Buch von Goethen.
Aber einmal noch vorm Ende
will ich so ein Kind mir fangen,
Augen hell und Locken kraus,
nehm´s behutsam in die Hände,
küsse Mund und Brust und Wangen,
zieh ihm Rock und Höslein aus.
Nachher dann, in Gottes Namen,
soll der Tod mich holen. Amen.
Hermann Hesse
Egy ötven éves férfi
Bölcsőtől a ravatalig
ötven év van addig,
's a halál kopog.
Ügyetlenül savanyodunk
elhagyatva megbutulunk
és a fejünk kopaszodik.
Fogainkat elfütyültük
és az helyett, hogy örüljünk,
hogy egy lányt itt ölelhetünk
Goethe könyvének örülünk.
De mielőtt eljön a vég
úgy szeretnék egyet fogni,
okos szemű göndör hajút,
mely kezemben gyengéden ég,
ajkát és mellét csókolni,
szoknya, bugyi int ott búcsút.
Utána Isten nevében,
vihet a halál a mélybe.
Mucsi Antal
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nyilván nem véletlen, hogy te is megcsináltad ezt a Hesse-verset. És te pontosan követted a tartalmat. Hesse korában az átlagéletkor 50-55 körül lehetett, azért is írta ezt. Nem mertem a magaméban a ravatal szót használni, hiszen "akkor kezdődik (dann beginnt) a halálhoz vezető út" a leépülés felsorolt formáival. Tetszettek a fordulataid, de az Amen-t a végére javasolnám hagyni. Ezért magam is sok jogos kritikát kaptam, de teljesen érthetően. Az Amen – az Amen! Egyet fogni – itt a Kind, az egy leányzó, már nem is kicsi…
Óvatosan kézbe venni, magyarul – gyengéden megölelni. Ziehen aus – bizony lehúzni, de te nagyon szépen körülírtad. De a bugyi maradt, és ez így hiteles. Fogainkat elfütyültük – na, ez NAGYON tetszett, ez nekem nem jutott volna az eszembe! Talán az 1. strófa utolsó négy sora tartalmaz két olyan ölelkező rímpárt (-tük, -jünk, -tünk, -lünk), amelyek hangzásilag túl közel állnak egymáshoz… De amúgy minden remekül a helyén van!
Tóni, gratulálok!
Dávid
Kedves David!
Köszönöm gratuláciüdat, de mint neked is megírtam az én fordításom megett, nem egy tanault ember áll, sok évi képzettséggel, és irodalmi tanulmányokkal, hanem csak egy egyszeró munkásember, akinek az egyedüli segítsége a sorstol rákényszerített nyelvismerete, és és a veleszületett túlfejlett érzési világa, amely ebben az agyagi értékekkel megáldott világban nem mindig pozívan hatott ki rá. A fordítási hajtóerrőt sem valami érvényesülési erő hajtja, hanem egy egyfajta szokatlan fordítási módszer, amire inkább a "hűfordítás" jelző illene, mint a "műfordítás". A fordításom már régen megtörtént, ugyan úgy mint Storm Herbst verse is, amit fel sem tettem.
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Egy éve olvasható ez a fordításom a Napvilágon.
Barátsággal üdvözöl Attila
Ötven éven túl a férfi…
Bölcsődtől betegágyadig
ötven év zajlik,
s jő lassú halál.
Ember butul, savanyodik,
és leépül, csúffá válik,
elhullatja a haját is.
Mennek fogai is tönkre,
s ahelyett, hogy szenvedéllyel
szép lányokat ölelné meg,
olvas Goethétől egy könyvet.
Ám mielőtt lenne végem,
úgy tennék, mint fiúgyermek,
– nyílt szemekkel, göndör fürttel –
óvatosan venném kézbe
arcát, csókolnám a keblet,
szoknyát, nadrágot levetve.
És ezután, Úr nevében,
Óh, te halál, vígy el. Ámen.
Szalki Bernáth Attila
Kedves Attila!
Tudod, hogy én a vers szerkesztéséről sohasem írok senkinek sem vélemányt, erre egyszerűen a tudásom kevés. Dávidnak adott válaszomban leírtam az én hajtási erőmet a fordítással kapcsolatban. Kosztolányit és is nagyon szeretem olvasni, és tisztelem is, de azt a kijelentését amit te itt az oldalonn közzétettél, vagyis: A műfordítás annyi mint gúzsba kötve táncolni, azt nem osztom meg vele. Mi a fordításokat is versnek nevezzük, de azokat a mozdulatokat amit egy ember gúzsbakötve meg tud még tenni, mint valamikori segéd tánctanár, semmiiképpen sem tudom táncnak nevezni, mert azok csak egyszerűen ellenőrizhetettlen rángatózások. Egy átfordított vers pedig sohasem az akar lenni.
Köszönöm, hogy írtál, és üdv Tóni
Kedves Tóni!
Figyelmedbe ajánlom az alábbi írást egy hazai "amatőr" (Ross Satyr) műfordítótól:
http://versfaragomuhely.blog.hu/2012/07/24/gondolatokamuforditasrol 354
Ez a blog most indult júliusban, és voltam az első hozzászóló… Itt a güzsbakötve táncolásról is találsz egy szubjektív állásfoglalást. Hát, én ezzel a Ross Satyr-ral
igencsak egyetértek…
Üdvözöl: Dávid
Kedves Dávid!
Köszönöm, hogy figyelmemet felhívtad az oldalra. Elovastam, de itt is csak azt tudom írni mint eddig:
A gúzsbakötéshez is azt írtam az "én" szerény véleményem szerint, a szakmai tudásom hiányában pedig nem tudok a versíráshoz hozzászólni. Az én véleményem is szubjektiv. A festő művészetben léteznek "naiv festők" miért is ne lehetnék én egy "naiv versíró". Érvényesülésre nem számitok, kiadni verseimet még kevébé, a forditás számomra egy egy kedves ídőtöltés, és nekem csak egy fontos, hogy tetszik e az olvasónak, vagy nem. Természetessen szivesen tanulok, és hajladó is vagyok. De ha az ilyen "szakképtelen" fordítás törvényileg tilos, akkor mint egy törvényt tisztelő ember abba fogom hagyni.
Köszönöm, hogy írtál és
üdv Tóni