vastagon fehér,
fázósan borul
a tájra a dér.
Didergő madár
csendben ül a fán,
nem szól éneke,
megfagyott talán?
Ha kisüt a nap,
felolvad a dér,
örömében táncra
perdül a kis pipitér.
Megtörik a varázs
és a kismadár,
szép nótára zendít,
s öröm táncot jár.
Ébred már a hajnal,
ébrednek a fák,
a hó nyomában
nyílik sok virág.
Maradj itt velünk
drága napsugár,
legyen a földön
mindörökké nyár.
5 hozzászólás
Szép tavaszváró verset hoztál kedves Györgyi. Ha nem is lesz mindörökké a földön nyár, de legyen minden ember lelkében és már akkor is szebb lesz a világ. Tetszett a versed, gratulálok.
Az örök nyár errefelé sose köszönt be, de máregy kis napsütés is jót tesz mindenkinek. Kedves kis versike.
A földön is, de a szívekben is lehetne mindig nyár…
Szívemnek tetsző mondanivaló… gratulálok a versedhez.
Az olvadó hó nyomán ébredező remény hatja át a versedet. Szép.
Rozália
Köszönöm 🙂