Kár,
Hogy dióhéjban élsz…
…Látványos világ,
Egy gyűszűnyi testben…
…Szebbnek látott jövőkép,
Ülve…
…Egy helyben.
Kár,
Hogy bolondnak látott világod,
Dimenziónyúlvány csak az újra…
…Kiharapott lyukon nézed…
…Vágysz…
…De nem lépsz rá az útra.
Kár,
Hogy minden óra és perc,
Ketyeg csak…Életedben…
…S fennhangon kívánt frusztráció,
Sikoltva üvölt ebbe…
…Hisz, dióhéjban élsz, örök életedbe.
2 hozzászólás
Szia!
Érdekes a versed. Valóban, mindenki egy dióhéjban él, hiszen mindenkinek megvannak a maga korlátai. Kérdés, hogy van-e valakiben szándék és erő, hogy széttörje a héjat?
Határozottan tetszett!
Üdv: Gyömbér
Kedves Gyömbér!
Köszönöm, hogy olvastad a versem. Jól esik, hogy tetszett. Igen sokan élnek így, és talán félve az újtól, a kitörés gondolatától is írtóznak.
Üdv: Atreyou