Az én képzeletem
a megvert, megáldott
visszatér hozzád
minden átvirrasztott
éjszakámon
Minden ölelésben
téged látlak
minden asszonyomban
téged csókollak
a te
dús öledet simogatom
a te lélegzeteddel
zihálok
téged ölellek minden
asszonyomban
akiket szerettem
mert
kárhozat vagy
paráznaság
aki beleégetted magad
az ereimbe
s még mindig
a te édes combjaidra
vágyom
hogy széttárt forróságukba
elvesszek
és semmi se maradjon
ezen a világon
csak te
örökkön
örökké
amíg
feltámadunk
s kezdhetünk mindent előröl
újra
ezért
nem félek a haláltól
ki tudja
lehet
mégis van
még egy esély
mégis van
egy másik élet
kinyújtott kezemmel
vágyódom utánad
és kérlek, hogy
a valóságban is
ölelj át , hogy
hívj hogy várj ,
hogy szeress
hogy add nekem
az ölelésed