Egy piciny szobát, a pécsi sírkertben
Vettünk néked, drága Édesanyám.
Oda helyezzük el tested földi porát
Fényes gránit ajtó őri majd emléked.
Nem így képzeltemel én az anyák napját,
Hogy hamvaid elé kell tennem virágom,
Hogy elrabol tőlem az örök álom,
Hogy csak lelked éli május vasárnapját.
Vigyázd ó Istenem Édesanyám lelkét,
Legyen új otthona mennyek országa,
Kapja vissza álma legszentebb fényét
Istenem! Rendelted, nincs ellened vádam,
Te döntöttél! Ideje életét megváltsad
Élje öröklétét odafenn vidáman!
4 hozzászólás
Nagyon szomorú, fájdalmas!
Részvétem!
Nagyon közel érint ez a vers ,én is pont igy vagyok ,még oly közeliek az emlékek és olyan el nem fogadható a távlság,pedig már egy éve .hogy eltávozótt édesanyám ,de minden perc üres nélküle.Köszönöm neked ,hogy érezhettem lelke közelségét,nagyon szép vers ,és öszinte részvétem
Kedves Theia!
Köszönöm szépen, nagyon kedves vagy!
Szeretettel: marica
Kedves szekelyke!
Köszönöm szépen ekismerő szavaid. Nagyon jólesett. Igazán sajnálom, hogy ilyen közelről érint a versem.
Hisz te még elég fiatal vagy és már édesanyád szeretetét kell hiányolnod.
Bár ez esetben szinte mindegy hány évesek vagyunk.
Viszont részvétem!!!
Szeretettel: marica