Ébredj,székely,meddig alszol?
Új csatáknak harangja szól.
Kövesd bátran a hivó jelet
Most szabadságunk a miénk lehet
Örökre.
A rágalmaktól sosem szününk,
Mennyi mocskot el kell tűrnünk.
Saját vérünk is gyaláz minket,
De nem törik meg a hitünket
Sohasem.
Már oly régóta szolgák vagyunk,
Kimosták a lelkünk s agyunk.
De nem ölték ki a hitünket,
Jó mélyre elástuk őket
A szivünkben.
Lobbanj fel hát újra,hitünk,
Mit eddig zárva tartott szivünk.
S ha szolga lelkünk újra szabad,
Ledöntünk mi minden falat
Közösen.
Hát engedd ki e lángot,székely,
Mi őseink lelkéből tört fel.
Zúzzák szét a bilincseket,
Mik fogva tartották népünket
Régóta.
Ébredj,székely,itt az idő,
Megváltozhat most a jövő.
Kövesd bátran a hivó jelet
Most szabadságunk a miénk lehet
Örökre.
13 hozzászólás
Földim!Már többszö is jeleztem neked,hogy szerintem a melldöngetős székelykedésnek,
elfogúltságnak az ideje léjárt.Pátosz van benne,a felépités is jó.De ettől még székely legyen,aki talpra ugrál.Mint vers ötös lehetne,de aszándékot nem tudom elválaszteni a formától.
Kedves Székelyke!
Nagyon szép, buzdító szavak!…
Szépek a páros rímeid és a tartalom követi a címet…
De még a szótagszám hagy némi javítani valót maga után…
Szeretettel: fátyolfelhő
Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillag ösvényén.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha
Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Keserves múltunk, évezredes balsors
Tatár, s török dúlt, labanc rabigált
Jussunk e honban, Székely Magyarföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Már másfélezer év óta Csaba népe
Sok vihart élt át, sorsa mostoha
Külső ellenség jaj, de gyakran tépte
Nem értett egyet otthon sem soha.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk el honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Hős szabadságát elveszti Segesvár
Mádéfalvára fájón kell tekints
Földed dús kincsét népek élik s dúlják
Fiaidnak sokszor még kenyérre sincs.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
A jeles érdemjegyet azért adakoztam Neked a versedre, mert a Székely himnuszra asszociáltam olvasásakor! Ez számomra jeles élmény!:)
Majd küldök linket, ahol sok mindent megtalálsz a Székely himnuszról.
Kedves Székelyke!
Nem akarok nagy szavakat használni, de ez egy "forradalmi" vers, az, hogy a szótagszám, meg a pátosz, igaz, de ettől még magávalragadó, szóval nekem tetszik.
Gratulálok: Zagyvapart.
Köszönöm,nem akartam tul kemény lenni de ami fáj az fáj!
Olyan Petőfis ez a vers. Szeretem a Székely embereket, hiszen nagyobb Magyarok, mint azok, akik itt születtek az ó hazában. Törekvéseitekben is egyet értek veletek, hiszen feleségem is erdélyi, és az egyetlen sógornőm is az. Sajnos a múltat már nem lehet vissza hozni.
Üdv: István
"Saját vérünk is gyaláz minket,, Nekem ez fáj a legjobban, pedig nem kellene.
Üdvözlöm versedet, s éltetem, mint ahogy a legnagyobb székely mondta, repeselt a szíve ha csak két franciát is tudott felvilágosítani a Feketetengeren arról, hogy a székelyek is léteznek valahol a Kárpátmedencében.
Igenis légy büszke székelységedre, arra ami vagy. S ha kell és ha itt az idő harcra fel, ki tollal ki fegyverrel, szóval. Szükség van a forradalomra, ha kell a háborúra, mert( lehet ez közhely), a szenvedés, a harc hozza el az új életet, szabadságot.
Nagyon tetszett a versed, lüktető, dallamos. Gratulálok!
Szeretettel egy mosollyam: üdv,eszkimo.