Az ég adta még, hogy rád találtam,
Hogy rám mosolygott ez a szerelem?
Jöjj, repülj velem én szép kedvesem,
Lépted nyomán mosoly és dal terem!
Hangod lágyan bársonyos csengése,
Csodás, kezed minden érintése,
Szemed mély tűzzel ég, némán kérdez,
Szívet lelket melegítő, édes.
Remeg a szívem, mint nyárfalevél,
A kimondatlan szó mit sem ér.
Múzsám lettél, éltető kovászom,
Reményt adtál szívemnek, csókodra vágyom!
Két kezembe fognám kedves arcodat,
Szívembe zárnám, mind a mosolyodat.
Űzött, fáradt lelkünk tán egymáshoz visszatér,
Csendes őszi éjjelen szívünk megpihenve összeér!
Azt már érzem, szívem hogyan szeret téged,
Hogy lélekpárom Te vagy-e, nem érzed?
Szívem neked adhatom-e, még nem tudom,
Erről csupán még csak álmodom…