Közénk hozta zord igazát:
telet, melyet lángolva járt;
hóval fedte a föld sebét,
jégbe zárta a hold fényét
s nappalokon hűs szeleket
zárt szívébe s fellegeket.
Felnőtt, táncolt, lelket evett,
s ellopván a szél-szekeret
lovat fogott be eléje:
három táltost, szén-sötétet,
est árnyait, gyilkosokat,
faggyal játszó démonokat.
S táncolt, táncolt, szórt átkokat,
sötét, rövid nappalokat.
Ünnepeltünk egy születést,
rengeteg gyermek nevetést;
állítottunk sok zöld fenyőt,
hogy kizárjuk szívünkből őt.
De megszegett törvényt s erőt,
türelmünk mint várfal ledőlt.
Ácsoltunk nagy, magas máglyát,
s most száz torok vígan kiált:
"Kötözd hát le kezét, lábát!
Égesd el a tél-boszorkányt!"
5 hozzászólás
Kedves Davey! Megleptél e nagyon szellemes "Télűzővel". Nagyon tetszett! Segítek én is lekötözni"kezét, lábát"! S csalogassuk ki együtt a Napot!:)
Gratulálok! örültem ismét Neked!:)
Jó kis téltemető:) Gratulálok hozzá: Colhicum
Köszönöm nektek, hogy itt jártatok! Jöhet a tavasz! 🙂
Gratulálok Kedves Davey!
Tetszett…:))
Nagyon jó 🙂 Az idei tél is elég hosszúra sikeredett, úgyhogy égetném már ezt a banyát én is!
Üdv: Kalina