itt az oldalon a neved,
eddig azt sem tudtam
hogy ezen a világon voltál,
senki meg sem említett
még itt voltál közöttünk,
most mindenki emleget
most, amikor már meghaltál.
Mért kell egy embernek
először meghalni,
hogy neki holtan
mindenki a barátja legyen,
miért nem mondták
addig amíg éltél,
hacsak egy szóval is,
hogy téged mennyire szerettek.
A modern társadalom
későn sajnál téged,
amikor meghalsz
mindenki barátod volt neked,
a hideg télben naponta
sokat meg tudnánk menteni,
de míg mozogni tudnak
hiányzik az emberi szeretet.
Haladunk a korral
de, hogy hova érünk,
sajnos, azt még mindig
nem tudja megmondani senki,
de mindenki szalad
mert annál a végső,
ismeretlen célnál
ott mindenki, az első akar lenni.
1 hozzászólás
Kedves Tóni!
A versedről ez jutott eszembe. Halj meg és nagy leszel ez a világ nem bír el.
Szomorú inkább elkeserítő igazságokat írtál le. Egy hasonló versem nekem is van.
Ez is jó kérdés lehetne."Haladunk a korral de, hogy hova érünk" Én nem is tudom már…
Elgondolkodtató a versed.
Baráti üdvözlettel: Ági