Fázott nagyon és vacogott
Soha sem hordott bőrdzsekit
Csak vékony kiskabátja volt
S rég elhagyta az álmait
Felhő takarta a napot
És hideg szél fújt, északi
Ahogy az úton ballagott
Ruháját hólé mosta ki
Csak ment a gyönge lábain
S hiába volt a tél szele
Túl a felejtés árnyain
Szíve még nyárral volt tele
Nyarait sorban kirakta
S ez arcára derűt lopott
Elfáradt. Ledőlt egy padra
S reggelre.., lassan megfagyott
3 hozzászólás
Hát ezt sokszor el kell olvasni,s akkor sem biztos ,hogy…!talán még visszatárek.
Ez is tetszik!
Titi
Köszönöm, hogy olvastatok…