eltévedt a modern dzsungelben,
néha nem tudja merre
és csak szótlanul bámulja az eget,
egy kis titkos mosoly
az arcán még sűrűn meg jelen,
de ez már nem öröm
csak életében egy fáradt jelenet.
Néha egy pillanatra
felragyognak könnyes szemei,
amikor az unokája
hozzá a kis szobába beszalad,
akkor stimmelnek újra
a szokatlan versének is a rímei,
mérgét egy szellő elfújta
és sors mellette, szó nélkül elhalad.
Sok fájdalmat elviselt
a sorsa is eddig csak ütötte-verte,
mire egyik sebe begyógyult
a másik már régen újra kivérzett,
azokat a fájó sebeket
megmutatni senkinek sem merte,
az emberiséghez mégis
végtelenül nagy szeretetet érzett.
Látása most öregségére
napról-napra mindig gyengébb lett,
lábai sem bírták
a modern élet egyre gyorsuló iramát,
esténként boldog volt
odújában egy meleg helyre fekhetett,
hang nélkül viselte
keserves életének minden fájdalmát.
9 hozzászólás
Kedves Tóni!
Azt hiszem, ez a farkas mégsem annyira magányos, hiszen szavakba tudja foglalni bánatát. Bár az idő könyörtelen, és betegségek is kínozzák, az írásban vigaszra lel. Szép verset írtál.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Igazad van. Néha egy pár sort leírni, többet használ mint egy doboz tabletta. lehet azonban, ha Jules Renard idézetét előbb megfogadtam volna, akkor nem váltam volna magányos farkassá:
"Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat."
Köszönöm, hogy olvastál, és
ödv Tóni
Az, aki átélt, viselt nehéz és fájdalmas dolgokat, érzékenyebb és erősebb is egyben, mint mások!
De semmi sem állandó a jó, s a rossz sem.
Biztosan van még sok-sok mosolyra, örömre okot adó pillanat, nap, év az életben!
Kívánom, hogy így legyen!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Kedves Fél-X!
Én is remélem, hogy lesz még. Egy azonban biztos már van is, az akarat és a remény, hogy egyszer az unokámmal elbeszélgessünk mindenről, amikor már megérti, miért vagyok én neki Tóni, és nem nagyapa.Már csak ezért is éremes tovább harcolni.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
A szívünk mélyén mind ilyen magányos farkasok vagyunk, szépen leírtad kedves Tóni.
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Reám, azt hiszem ezért írtam ezt a verset is, Lugosi Béla idézete pászol legjobban:
"Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de – az igazat megvallva – csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és fejükbe látni."
Talán azért is van, hogy keveset szeretek, de azokat igazán.
Köszönöm, hogy olvastál, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Az erő legyen veled.
Üdv: Ági
Lemaradt többet is akartam írni a versedhez, de amit akartam már leírta más.
Üdv: Ági
Kedves Ági4
Pontossan tegnap írtam egy idézetet, amelyet már nagyon régen olvastam valahol, nem is tudom kitől, de az értéke még ma is ugyanaz:
"Egy jó barát meglátogat akkor is, ha nincs semmi mondanivalója!"
Köszönöm, a meglátogatásodat, és
üdv Tóni