***
E csodálatos őszi délelőtt
kihívott engem is a napsugár,
ősznek is van még, oly sok szép napja
kinn a határban, hol az öröm vár.
***
Lágy szellő cirógatja arcodat
egy-két elkésett madár még itt van,
nehéz nekik megválni a széptől
és néha még melletted elsuhan.
***
Az aranysárga avart taposva
az élet előtted most elszalad,
csak nézed a hulló leveleket
és kérdezed: Tóni, te melyik vagy?
***
Hiszen az öreg asszonyok nyarát
nem csak öregasszonyok élvezik,
az öreg emberek is sétálnak
's ők, az „öregasszonyokat” nézik.
***
És azok nem is olyan öregek
mint amilyennek magukat teszik,
mert a sok negatív gondolattal
saját magukat megöregítik.
***
Egy kis mosolyt kérek most hölgyeim
és az élet is rögtön vidámabb lesz,
az aki mindig mogorván néz, azt
Ámor sohasem látogatja meg.
***
De nem is mindig az Ámor fontos
néha egy kis mosoly már sokat ér,
tudat, hogy valaki rám mosolygott
az sokszor már egy vagyont is megér.
***
Egy mosoly, az mindig mosolyt csal, mert
annak senki sem tud ellen állni,
's sokkal jobb a gyógyító hatása
mint mindig egyedül sírdogálni.
***
Valamikor a lányok, még rám is,
titokban vissza is mosolyogtak,
sajnos manapság már mindig többen,
csak rajtam, és nem rám mosolyognak
***
Mucsi Antal-Tóni
1 hozzászólás
Kedves Tóni!
Ezt az idő múlásával egyre többen megérjük, de hát talán ez nem is annyira szokatlan…
"sajnos manapság már mindig többen,
csak rajtam, és nem rám mosolyognak"
Megszokni nem lehet, elviselni sem könnyű!
Tisztelettel: pusztai