Egy sóhaj az, mire a csend felel,
amikor álmodik tisztán az éj,
s a hűs szél kergetőzve átölel,
hogy te vele ott szótlanul remélj.
Remélve álmod a parti távolt,
és annak mérhetetlen kincseit,
remélve azt, mi a tegnapon volt,
mire új idők új kilincse nyit.
S Te belépsz oda, amit lát szíved
felfogva, mit édes merengés hoz,
tudva, nincs benne oly sok érdemed,
ha bensőd új verseden álmodoz',
amit titokként él meg egy költő,
kire ábrándul vár még ma a part.
Hívja ihletét több emberöltő,
ki nem sejti, műve majd merre tart.
4 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Csodaszépet írtál:
"Remélve álmod a parti távolt,
és annak mérhetetlen kincseit, "…
Szép estét:sailor
Ui—Leszek még
megin itt
ezt egyszerüen kellett idéznem…annyira szép:
"Egy sóhaj az, mire a csend felel,
amikor álmodik tisztán az éj,
s a hűs szél kergetőzve átölel,
hogy te vele ott szótlanul remélj. "
olyan költöi képekkel,érzésekkel,álmokkal
díszíett az írásod,hogy ezt csak azzal a bozonyos
érzékkel lehet ´érteni´,amit intuíciónak,ihletnek
éssk másnak mondunk…de igazából ott születnek
a lélek legmélyén!
Köszönöm a szebbnél szebb sorokAT1
Szép napot:sailor
elnézést
és sok másnak mondunk…
de igazából ott születnek
a lélek legmélyén!… akartam
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy olvastad
versemet s találtál benne némi értéket!
Kívánok sok szépet és jót életed minden
napjához!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!
Üdvözlettel :Zoltán Kaposvárról 🙂