Odavesztél a sötétben,
pedig hősként futottál
szorítottad fegyvered
fatörzsök felett ugrottál, s
nem sirattad vérző sebed
hisz farkasszemeddel lesve
a következőt kerested,
míg áldozataid elejted.
Könnyem én hullajtom csak,
csorog az eső kinn lassan s
füst táncol a sátorban,
álomba ringat a kábulat
hiába vártalak vissza
csupán szellemed maradt
mi lelkem simogatja.
4 hozzászólás
Kedves Hayal!
Ez olyan szomorú!
A vers maga jó, láttat, de amit láttat, az olyan szomorú…
FT
Kedves Tamás!
Köszönöm, hogy írtál, örülök, hogy szomorúsága ellenére tetszett a versem! Olvass máskor is!
H.
A közvéleménytől eltérően,a vadászok melegszívű emberek.De egy selejtet foghattál ki.Viszont jó verset írtál.Grt.Z
Nem értem a véleményedet, de köszönöm, hogy írtál. A melegszívűséghez a versnek nincs köze, mivel vkinek az elvesztéséről van szó.
H.